Hogy lehet egy olyan embernek segíteni, aki maga se akarja a gyógyulást?

Igen 9-es, Freud óta ezt hallhatjuk, hogy egy gyerekben mekkora kárt tud okozni ez meg az, meg ha nem dicsérik agyon. Ha sokat dicsérik, akkor meg ugye az tesz kárt...

Szóval egy a lényeg, hogy a pszichoanalitikusoknak mindig legyen munkája.

Az a szomorú helyzet, hogy egy ember személyiségét 60%-ban a genetika határozza meg, amihez hozzátesz a 40%-ot a környezet, mert a genetikailag determinált tulajdonság vagy kifejlődik adott körülmények között vagy nem. Miután nem tudjuk melyik gén határozza meg azt, hogy valaki lúzer legyen, netán beképzelt pö.s, így fogalmunk sincs mi lesz ezekből az emberekből ha dicsérik, és mi ha nem dicsérik.

Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy az apja miatt lett ilyen. Elképzelhető, de ez csak el feltevés. Az biztos, hogy rosszul esett neki, de itt megáll a tudomány és a továbbiakban csak feltevések vannak, amiket furcsa mód egyesek szerint kezelni kell a helyett, hogy felnőnénk és kezünkbe vennénk az életünket.

Ha nagyon egzakt akarok lenni, akkor meg kell állapítanom, hogy két azonos nevelésben részesült azonos nemű édestestvér pár (nem ikrek) soha nem lesz egyforma. Sőt, az esetek túlnyomó többségében teljesen más személyiségük lesz, hiába ügyelnek a szülők kínosan arra, hogy mindegyiknél mindent egyformán csináljanak. Számtalan példát látok erre. Szóval a gyereknevelés egy lutri, ami vagy úgy sül el ahogy gondoljuk, vagy nem. Vannak hibák, de nem fair mindenért a szülőt hibáztatni.

A pszichiáter meg a többi mókus azért nem tudott segíteni rajta, mert a probléma amit leírsz, az ebben az esetben nem létezik. Egyébiránt a csávó nem akarja, hogy segítsenek neki, így meg nehéz.

Érdekes, hogy a legtöbb pszichés problémának és az azt kiváltó lehetséges okoknak tonnányi irodalma van már, és kb ugyanennyi a kezelésükre szánt gyógyszerészeti készítmény, terápia és önsegítő csoport meg szakember, mégis soha nem látott mértékben depressziós/pánikbeteg a társadalom. Én ezt igen furcsának tartom...úgy, hogy én is jártam évekig pszichiáterhez. De rá kellett jönnöm, hogy a problémámon csak én tudok segíteni.

"Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy az apja miatt lett ilyen. Elképzelhető, de ez csak el feltevés."

Ezt csak az mondja, aki szerint a pszichológia és pszichiátria nem tudomány, hanem áltudomány. Maradjunk abban, hogy ez a te véleményed, de nem tény.

"Ha nagyon egzakt akarok lenni, akkor meg kell állapítanom, hogy két azonos nevelésben részesült azonos nemű édestestvér pár (nem ikrek) soha nem lesz egyforma."

Persze, csak hasonlók. Méghozzá nagyon hasonlók, több egyezéssel, mint a szimpla testvérek.

"Sőt, az esetek túlnyomó többségében teljesen más személyiségük lesz, hiába ügyelnek a szülők kínosan arra, hogy mindegyiknél mindent egyformán csináljanak. Számtalan példát látok erre."

Milyen érdekes, én pont ellenkező példákat ismerek: ikertestvérek hasonló pályát választanak, hasonló személyiségű emberek lesznek! Maradjunk abban, hogy amíg nem több ezer fős reprezentatív mintából dolgozol, addig ez szintén nem érv, csak a te ERŐSEN SZUBJEKTÍV véleményed.

"Érdekes, hogy a legtöbb pszichés problémának és az azt kiváltó lehetséges okoknak tonnányi irodalma van már, és kb ugyanennyi a kezelésükre szánt gyógyszerészeti készítmény, terápia és önsegítő csoport meg szakember, mégis soha nem látott mértékben depressziós/pánikbeteg a társadalom. Én ezt igen furcsának tartom."

Ez a társadalom betegségének a jele. Ahogyan az utóbbi évtizedek magyarországi társadalmi változásait szemlélem, csöppet sem csodálom, hogy rengeteg a pszichés problémával küzdő ember.

"... úgy, hogy én is jártam évekig pszichiáterhez..."

Csalódtál benne és a tudásában, ezért most hiteltelennek érzed őket. Ez teljesen érthető pszichológiai reakció.

Az onkológus sem tud minden rákbeteget meggyógyítani, a gasztroenterológus sem tud minden emésztési problémával küszködő emberen segíteni. Az orvostudománynak megvannak a maga korlátai.