A testvéred fontosabb, vagy a férjed/feleséged?
A testvérem fontosabb.
Ez egyértelmű
Nos én nem veszem fel a telefont, ha intim pillanatban csörög.
A testvérem testvérként a legfontosabb, a férjem pedig a házastársamként az első. Egyikük sem helyettesítheti a másikat.
Én azonos szintre sorolnám őket.
A férjemért és az öcsémért is mindent megtennék, de intim helyzetben az öcsémet kinyomom, vagy nem veszem fel, és visszahívom később.
Nekem nincs testvérem, de tudom például, hogy a férjem és a testvérei nem igazán fontosak egymásnak, mindegyiknek fontosabb a házastársa. A tágabb családomban meg úgy tapasztalom, hogy általában mindkettő fontos, de adott helyzetben a házastárs az első.
Rossz lehet, ha valakinek rossz a kapcsolata a testvéreivel, de a testvéreket nem választhatja az ember. A házastársat igen. Szerintem még rosszabb, ha olyan rosszul választott valaki párt, hogy nem tudja ha másmilyen szeretettel is, de hasonló mértékben szeretni, mint a családja többi tagját.
Nem tudhatom, hogy valóban másodhegedűs vagy-e a házasságodban, vagy csak te érzed úgy, de ha valóban így van, az bizony nem jó, nem természetes.
Nekem fontosabb a férjem, mint a tesóm és a férjemnek is fontosabb vagyok én, mint a tesója. Nem is várják el a tesók egyébként, hogy ők legyenek fontosabbak, nekik is a saját párjuk a fontosabb. Hiszen a férjemmel alkotunk egy életközösséget, a mi gyerekünket neveljük mi együtt, mi tolunk egy szekeret egyfelé....
Lehetnek persze olyan helyzetek, mikor a tesóm bajban van és szüksége van rám, ez esetben természetes, hogy a páromat erre az időre háttérbe helyezem, és tesóm élvez elsőbbséget.
Érdekes ezeket olvasni, nyilván ahhoz ragaszkodik az ember, akihez szorosabb szálak fűzik.
Nekem két testvérem is van, de valahogy zsigerből nem tudtam elviselni egyiket sem. Főleg, hogy a szüleinkkel nem foglalkoztak egyáltalán, legfeljebb olyan szinten, hogy egy évben 2x felhívták őket.
Persze az örökségbe, meg a házeladásba bele akarnak szólni.
Nekem olyan szempontból fontosabb a férjem, hogy ő tud az életem minden kis szegmenséről, vele élem le a hétköznapjaim, vele tervezek közös jövőt. Persze belefér ebbe más is, de szerintem fontos, hogy egy csapatként működjünk, én nem fogok addig szülni pl, ameddig nem érzem azt, hogy ez beteljesülne.
Én pl a testvéremre támaszkodhatok bármikor, és ő is rám, ettől függetlenül nem vagyok meghalva, ha egy-két hétig nem beszélünk. Nem sok mident tudok a hétköznapjairól, csak amit elmond. És ez szerintem 30 után igy szokott lenni, hisz lassan mindenki kirepül, nem lehet gyakran találkozni,stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!