Hogyan segíthetnék a testvéremnek?

Már mindketten felnőttek vagyunk, de ez a testvéremen nem látszik. Tesóm a szülőkkel él. Anyámtól mindent készpénzként elfogad, legyen az tanács, ruha, akármi. A szülők mindenben helyette döntenek. Semmi önállósága nincsen. Eszébe sem jut megkérdőjelezni a szülők véleményét. Párkapcsolata még sosem volt. Munkája van. Irreális álmokat kerget, hogy majd ő mit fog elérni (ezek egyébként nosmális célok, pl. saját ház, barátnő, az élet apróbb sikerei). Viszon ebben senki nem tud hinni, amíg az anyám abba is beleszól, hogy milyen ruhát vegyen fel. Hogy segíthetnék neki, úgy, hogy el is fogadja. Mert az a legnagyobb baj, hogy ezeket hiába mondom el neki, feldühödik rajta, támadásnak veszi, azt vágja a fejemhez, mert én már mit értem el, ő meg semmit.