Nem merek semmit a közös hűtőbe tenni, sajátom meg nincs. Mit tudok tenni, hogy ne "párologjanak el" a dolgaim?

Légyszives ne gyertek azzal, hogy nagylány vagyok már, és oldjam meg, stb. Értelmes emberek véleményére lennék kíváncsi.

Az a helyzet, hogy az öcsém ár kiskorában is hajnalban kifosztotta a hűtőt, és bármit amit talált, és ínyére való volt, teljesen mindegy, hogy kié volt az adott dolog, megette/megitta az egészet, maradéktalanul.

Egy időre úgy tűnt, hogy ha veszek valamit és kirakom a családi hűtőbe, akkor az attól még az enyém marad, és nem nyúl hozzá senki. Most viszont, hogy volt a szülinapom, kegyetlenül rosszul esett amit csinált..

Az anyám közölte, hogy neki nincs pénze tortára, ugyhogy nem vett nekem ( az én szülinapom előtt 3 nappal volt a húgom szülinapja, amin volt torta.. na mindegy.) más meg amúgy sem szokott nekem tortát készíteni, vagy venni, a páromon kívül. És mivel tudta, hogy anyám hogy áll a dolgokhoz, az ő anyukájának meg nem volt ideje sütni, ezért mentő ötletként elszaladt venni nekem egyet, mert tudja, hogy mennyire fontos számomra a szülinapom. Mint egy kislánynak. Nagyon örültem is neki, viszont összesen csak 2 szelet fogyott belőle aznap.

Elraktam a hűtőbe, de a szülinapom után 2 napig kicsit beteg voltam, így nem ettem belőle.

Ma amikor elő akartam venni, hogy eszek belőle egy szeletet, már csak egy szeletnyi tortám maradt... Majdnem elsírtam magam, mert a barátomtól kaptam (akivel amúgy elég ritkán tudunk találkozni), és mégis csak a szülinapi tortám volt... és itt is tartom azt a véleményt, hogy úgy állok hozzá, mint egy kisgyerek, így kegyetlen rosszul esik..

Kaptam még a szülinapomra egy üveg házi készítésű tojáslikőrt, de abból is már hiányzik elég rendesen, pedig én még nem is ittam belőle..

Undorító dolognak tartom ezt, de nem tudom mit csináljak. Ha megkérem, hogy kérdezzen, mielőtt elvesz valamit, akkor még neki áll feljebb, hogy miért kéne már..

Elköltözni sajnos még nem tudok, jelenleg egy saját hűtőn gondolkodom a szobámba...

Szerintetek?