Kötelességünk mindig segíteni?

Nem kötelességetek.

Ha megkérnek akkor is vissza lehet utasítani, annak fényében amit leírtál, magyarázkodni sem kell.

Oldják meg, az ő dolguk.

Nemhogy mindig, hanem SOHA.

A tetsvérkapcsolat nem arról szól, hogy neked kötelesésged adni, adni, és adni, mert a testvérkapcsolat KÖLCSÖNÖS és egyenrangú.

Ha beül FB-ozni, és csak kihasznál, ha nem törődik veled, akkor a legközelebbi nyavalygásánál, amikor megint rád akar csimpaszkodni, hogy te elküldöd a francba. Ennyi.

Apád más tészta, meret ritkán jelenik meg, azt még ki lehet bírni, és a másik: az apád az az apád, nem a testvéred. Egészen más a reláció.

"Egyszer csak én mentem segíteni, akkor a párom mondta hogy ô csak akkor megy ha megkèrik."

Természetes, hogy akkor megy, ha megkérik.

"Még ôk voltak felháborodva, h miért kell külön kèrvényt neki benyújtani."

Hát csak ne legyenek felháborodva, mert ti nem a szüleik vagytok - még azokat is megkéri egy felnőtt ember, ha valamit akar -, hanem a testvér és annak férje. Azaz két másik felnőtt ember.

A tetsvéred a jelek szerint balkra vesz téged, és úgy használ, mintha a harmadik keze volnál. Mert neki ez jár - szerinte. Hát nem, nem jár.

Amikor végre képes vagy lerúgni magadról - beleértve az anyád által benned elültetett hamis felelősségérzetet, hogy te vagy a felelős a tetsvéredért, akárhány éves is, és úgy használhat, ahogyan csak akar - akkor leszel belül is szabad.

Vagy megteszed ezt, vagy pedig ne panaszkodj.

ahogy érzed, de a családod nem válogathatod meg és sosem tudhatod mikor lehet neked szükség rá. Én segítenék, de lefektetnék néhány alapelvet, hogy ne szálljon el magától.

A karma látod amúgy is szórakozik vele.