Mit gondoltok ezrkrol a rokonbefogadasi kerdesekrol?

NEM, nem ellentmondásos!

Ugyanis a gyerek csak élösködik a szülön, ha nem akar sem dolgozni, sem tanulni, és aszülö minél tovább eltartja, annál kevésbé lesz hajlandó bármit is kezdeni magával.

A rokont meg általában nem véglegesen, hanem átmenetileg fogadják be, amíg egy aktuális vészhelyzetet meg tud oldani, amibe legalább is részben önhbáján kívül került.

Szerintem nem ellentmondásos.

Szerintem az az ellentmondásos, hogy a csapból is az folyik, hogy a gyereknek testvér KELL, hogy felnőttként legyen kire támaszkodnia, aztán a legtöbb ilyen kérdésnél egy csomóan elképzelhetetlennek tartják, hogy akár csak hetekre is elviseljék a testvérüket.

Nezd, az embernek van egy elkepzelese arrol, hogy adott helyzetben mit tenne. Addig viszont, amig nem kerul a valos helyzet ele, nem tudhatja, hogy valoban az lesz e a reakcio. En pl nem tudom elkepzelni, hogy barmelyik csaladtagom idekoltozzon rovidebb vagy hosszabb idore, de lehet, hogy ha kopogtatna az ajton, hogy ez es ez tortent, maradhatok e x ideig azt mondanam hogy persze. Az meg, aki azt mondja, hogy egyertelmuen befogadja, lehet hogy ha arra kerulne a sor, megis inkabb nemet mondana. Millio korulmeny van, amit merlegelnie kell az embernek.

Sokan elitelik azt, aki a partnere akarata ellenere nem fogadna be valakit, pedig bizony a felnott elet es a parkapcsolat azzal jar, hogy elhagyjuk a csaladunkat es ujat alapitunk.