Hogyan segíthetnék a húgomnak? (Aggódom érte! )
Sziasztok.
Hosszú lesz,de aki ráér,és tudna segíteni annak előre is
köszönöm,aggódom a húgomért,minden segítség jól jönne.
Kicsi voltam,amikor anya összeházasodott a nevelő apámmal,ő nevelt fel,született egy kislányuk, ő nagyon
apás volt,mai napig az.
A probléma ott kezdődik,hogy nevelőapám februárban elhunyt,rákos volt,és ez a húgomat a mai napig megviseli.
A húgom egy kissé zárkózott,de volt pár barátja,és egy komoly kapcsolata,de felrúgott mindent,a munkába temetkezett,egészen nyárig,amikor elkezdődött nála valami.
Arra lettem figyelmes édesanyámmal,hogy egyre többet megy fel napokra a fővárosba,mint kiderült,lett egy szeretője,ami igencsak meglepett,mert a két komoly kapcsolatában is igen sokat várt a szexel.
Ha nem lenne ez elég,egyre gyakrabban utalt arra,hogy később jön haza,mert túlóráznia kell,amire nem is gyanakodtam,mert tudtam,hogy a munkába temeti magát,
de egyszer megláttam,hogy egy ismeretlen kocsiból
szállt ki,egyből rákérdeztem,erre annyit mondott nekem,
hogy a srác vesz neki cuccokat,de nincs köztük semmi.
Azóta eltelt 1 hét,ma együtt mentünk a boltba,és gondoltam kicsit kifaggatom,hogy mi folyik a fejében,azt mondta ne aggódjak már nem tartja a kapcsolatot az autós sráccal,de a pestivel beszélget,és nem sokáig lesz már a terhünkre,mert fel fog költözni a fővárosba egyedül.
Ahogy jöttünk ki a boltból,egy idős néni elesett,gyorsan szaladt hozzá,ledobta a cuccait,és segített a néninek felállni,akkor egy pillanatra azt a húgomat láttam,
akit megismertem.
Azt mondtam neki,hogy végre az voltál aki vagy,apukád halála óta nem vagy önmagad,anya és én is aggódunk érted.
Erre azt mondta nekem idézem: "Fogd be a pofád semmi közöd hozzá,ne szóljatok bele az életembe".
Azóta hozzám se szól,de hallom,most éppen telefonál,
péntek este akar találkozni egy sráccal,ez megint új
srác lenne vagy sem,már nem tudom követni.
A hosszú történet végére a kérdésem,a húgom nem volt
ilyen,teljesen kifordult magából,lekezelő a családdal,
a főnökével,pasizgat,költözni akar,pedig anyát szeptemberben műtik,ez sem érdekli,este ha itthon van
anya mesélte,hogy gyakran sír a nevelő apám miatt.
Hogyan segíthetnék neki? Nem akarom,hogy a vesztébe rohanjon,anyának is szüksége van rá,nem bírná elviselni,
ha őt is elvesztené.
28/F (Húgom: 20/L)
válasza:Én elhiszem, hogy aggódsz, látom a jó szándékot, de nem tudsz mit tenni. A testvéred idő közben felnőtt, aki el tudja dönteni, hogyan éli az életét. 20 évesen teljesen normális elköltözni a szülő házból, ettől anyukád még nem veszti el. Azzal igen, ha folyamatosan azzal zrikáljátok, hogy rosszat tesz.
Láttad az idős nénis példából, hogy nem rossz ember, az alapvető tulajdonságai nem változtak, így azt hiszem, nincs miért aggódnod.
Rendben, a nemi élete neked nem tetszik, de ne haragudj, ahhoz nincs sok közöd. Támogasd, legyél mellette, ha baj van, és szüksége lenne rád, akkor légy ott. De ne akard irányítani, mert felnőtt ember, és a végén elmarod magad mellől.
válasza:Nagyjából 1-essel értek egyet, sőt, ahogyan végigolvastam, amit írtál, azon gondolkodtam, hogy mi az, amit a húgod szerinted rosszul csinál? Amiket írtál:
- sokat dolgozik
- össszejött két pasival (fél év alatt)
- néha feljár a fővárosba
- később oda is akar költözni
- segített egy idős néninek
Nem tűnnek olyan dolgoknak, amik miatt aggódnod kellene. Az a helyzet, hogy a beszólás, amit mondtál neki a boltból hazafelé jövet az nagyon nem volt szerencsés, elhiszem, hogy jót akartál, de ha már beszélni akarsz vele arról, hogy változott esetleg a viseledése a tragédia óta (ami amúgy teljesen normális jelenség), akkor nem így kellett volna. Nem lepne meg ha még napokig ki lenne borulva, durván emlékeztetted valamire , amire nem akar emlékezni és szembesítetted azzal, hogy ő megváltozott, pedig lehet, hogy ezzel ő nincs is tisztában, másrészt, fél évvel egy ilyen tragédia után még valóban másképp szoktak viselkedni az emberek, ki így, ki úgy, mindenki másképpen dolgozza fel a történteket. A húgod valószínűleg hamarosan visszatér a régi önmagához, de ehhez még idő kell. Az, hogy el akar költözni az nem baj, sőt lehet, hogy jót is fog tenni nektek, ez nem azt jelenti, hogy leszarja a családot, 20 évesen normális igény elköltözni otthonról.
Először is köszönöm,hogy írtatok,mindenkinek ment a zöld kéz. Hármas válaszoló írta le igazán mire gondoltam,mikor kiírtam a kérdésem,lehet nincs közöm a szexuális életéhez,
mert igazatok van,már felnőtt nő,csak ez a hirtelen személyiség változás ami miatt féltem.
Támogatom a továbbiakban is,jelenleg elment az apukájához,ha haza ér megpróbálok vele beszélni,de
nem piszkálás gyanánt,ha nem akar nem fogom erőltetni
neki még a dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!