Nem bírom elviselni az öcsémet, a családom pedig lenéz. Mit tegyek?

Van egy 17 éves öcsém, aki folyton csak a számítógép előtt ül, enni-inni jár csak ki (esetleg). Már a szüleimmel is próbáltam megbeszélni a dolgot, hogy olyan a dolog, mintha nem is testvérek lennénk,erre csak azt a választ kapom, hogy "Jaj ne idegesíts már!" Itthon vagyunk nap közben mind a ketten, de soha nem szólunk egymáshoz, mert fontosabb a számítógép neki, de ha esetleg kérdezek is valamit tök normálisan, akkor lekezelően és bunkón válaszol, nem merek már neki szólni semmiért, mert csak azt kapom, h beszélget mikrofonon az internetes barátaival, és jól beolt előttük, miközben meg a szobáján kívül már nincs ilyen nagy szája, sőt... mindent én intézek neki, mert még egy vonatjegyet sem tud magának megvenni. Amikor hazajön munkából (diákmunkára jár), nem köszön, mert ő ilyen vagány. A diákmunkás szerződése 1 hónapra szólna, csak ő el akarja cserélni valakivel, akinek csak két hetes, mert gondolom így nem tud számítógépezni...

Tegnap laptopoztam este a szobánkban, 9-kor bejött, hogy takarodjak kifelé, mert ő aludni akar, de nézte a tv-t... mondtam neki, hogy akkor kapcsolja ki a tv-t és ha annyira aludni akar, és akkor kimegyek a konyhába laptopozni. Oké, kikapcsolta, csak hogy menjek ki, aztán meg 11-kor bementem valamiért a szobába és a tv-t nézte...csak azért csinálta, hogy én kimenjek a szobából. Persze amikor szóltam anyámnak, hogy a tesóm kiküld a szobából 9 órakor, hogy aludhasson, még én vagyok a szemét, hogy igaza van, hagyjam aludni...

A múltkor csinált MAGÁNAK tasakos levest, és szedni akartam belőle, amikor rám szólt, hogy én abból nem ehetek, mert az az övé.... utána kiordított a gép elől, hogy na jó, szedjek belőle (amúgyis szedtem volna...), utána kijött és elkezdett hisztizni, hogy jó sokat megettem belőle...(1 tányérral...)

Az nem baj, hogy minden nap én főzök, hogy neki legyen mit enni, meg én mosogatok, takarítok utána, és semmiért még egy köszönömöt sem kapok (meg úgy általában senkitől sem itthon). Pont a leveses sztori után, mondtam neki, hogy nemhogy örülne, hogy főzök rá, és közölte, hogy leszrja és hogy nem is eszik mostmár abból, amit én csinálok, és megvárta, míg elmegyek itthonról, akkor evett, hogy nehogy lássam, és még esetleg meg is kelljen neki köszönni...

Elegem van, mert a szüleimnek ő a szent, pedig nem tudják nevelni, év végén is bukdácsolt a suliban.

Bezzeg ha én a barátommal vagyok, akkor mindig megkapom, hogy milyen szemét vagyok, hogy nem a családommal vagyok... a tesóm sosincs velünk, mert bezárkózva ül a gép előtt...

Nem tudom mit csináljak, de engem itthon lelkileg leamortizálnak, folyton megaláznak és lenéznek... Amikor már besokaltam, hogy én csak arra vagyok jó itthon, hogy mindent megcsináljak, nem mosogattam el 4 tányért, és amikor anyám hazajött, pont itt volt a barátom, elkezdett velem ordibálni meg ráncigálni, hogy menjek és mosogassak össze. Amikor nem főzök, mert mondjuk már elegem van, hogy talpalok miattuk, és ők már ezt elvárás szinten kezelik, akkor le vagyok cseszve, hogy "mit lehet itthon enni?? Nem értem rá??" De ráértem, csak nem vagyok senkinek a csicskája és nem én fogok itthon mindent megcsinálni, holott a tesóm meg a jó gyerek, hiába nem csinál itthon semmit.

Tavasszal hónapokig vártam, hogy kapjak egy futócipőt, mivel rendszeresen futok, és már abba a cipőbe nem bírta a térdem, én megértettem, hogy most nincs rá pénz, de közben meg a tesóm kapott a hátam mögött a szüleimtől csak úgy 50 000 ft-ot meg 20 000 ft értékben vettek neki cuccot a számítógéphez. Én meg türelmesen vártam, hogy mikor vehetek cipőt, mert nekem csak annyit mondtak, hogy nincs rá keret.

A tesóm volt egy messzi ismerősnél 1 hétre nyaralni, és őt minden nap felhívták, hogy mi van vele, én évekig kolis voltam, de engem apám azalatt kb.3-szor ha felhívott, hogy mi van velem, anyám meg kb. havonta egyszer, pedig majdnem hogy ingyen beszélhetne velem.

Nagyon el vagyok keseredve, és úgy érzem, hogy ezt már nem bírom lelkileg... :(

Bocsi, hogy hosszú lett, és köszi annak, aki végig olvasta!

L/20