Nem bírom elviselni az öcsémet, a családom pedig lenéz. Mit tegyek?
Van egy 17 éves öcsém, aki folyton csak a számítógép előtt ül, enni-inni jár csak ki (esetleg). Már a szüleimmel is próbáltam megbeszélni a dolgot, hogy olyan a dolog, mintha nem is testvérek lennénk,erre csak azt a választ kapom, hogy "Jaj ne idegesíts már!" Itthon vagyunk nap közben mind a ketten, de soha nem szólunk egymáshoz, mert fontosabb a számítógép neki, de ha esetleg kérdezek is valamit tök normálisan, akkor lekezelően és bunkón válaszol, nem merek már neki szólni semmiért, mert csak azt kapom, h beszélget mikrofonon az internetes barátaival, és jól beolt előttük, miközben meg a szobáján kívül már nincs ilyen nagy szája, sőt... mindent én intézek neki, mert még egy vonatjegyet sem tud magának megvenni. Amikor hazajön munkából (diákmunkára jár), nem köszön, mert ő ilyen vagány. A diákmunkás szerződése 1 hónapra szólna, csak ő el akarja cserélni valakivel, akinek csak két hetes, mert gondolom így nem tud számítógépezni...
Tegnap laptopoztam este a szobánkban, 9-kor bejött, hogy takarodjak kifelé, mert ő aludni akar, de nézte a tv-t... mondtam neki, hogy akkor kapcsolja ki a tv-t és ha annyira aludni akar, és akkor kimegyek a konyhába laptopozni. Oké, kikapcsolta, csak hogy menjek ki, aztán meg 11-kor bementem valamiért a szobába és a tv-t nézte...csak azért csinálta, hogy én kimenjek a szobából. Persze amikor szóltam anyámnak, hogy a tesóm kiküld a szobából 9 órakor, hogy aludhasson, még én vagyok a szemét, hogy igaza van, hagyjam aludni...
A múltkor csinált MAGÁNAK tasakos levest, és szedni akartam belőle, amikor rám szólt, hogy én abból nem ehetek, mert az az övé.... utána kiordított a gép elől, hogy na jó, szedjek belőle (amúgyis szedtem volna...), utána kijött és elkezdett hisztizni, hogy jó sokat megettem belőle...(1 tányérral...)
Az nem baj, hogy minden nap én főzök, hogy neki legyen mit enni, meg én mosogatok, takarítok utána, és semmiért még egy köszönömöt sem kapok (meg úgy általában senkitől sem itthon). Pont a leveses sztori után, mondtam neki, hogy nemhogy örülne, hogy főzök rá, és közölte, hogy leszrja és hogy nem is eszik mostmár abból, amit én csinálok, és megvárta, míg elmegyek itthonról, akkor evett, hogy nehogy lássam, és még esetleg meg is kelljen neki köszönni...
Elegem van, mert a szüleimnek ő a szent, pedig nem tudják nevelni, év végén is bukdácsolt a suliban.
Bezzeg ha én a barátommal vagyok, akkor mindig megkapom, hogy milyen szemét vagyok, hogy nem a családommal vagyok... a tesóm sosincs velünk, mert bezárkózva ül a gép előtt...
Nem tudom mit csináljak, de engem itthon lelkileg leamortizálnak, folyton megaláznak és lenéznek... Amikor már besokaltam, hogy én csak arra vagyok jó itthon, hogy mindent megcsináljak, nem mosogattam el 4 tányért, és amikor anyám hazajött, pont itt volt a barátom, elkezdett velem ordibálni meg ráncigálni, hogy menjek és mosogassak össze. Amikor nem főzök, mert mondjuk már elegem van, hogy talpalok miattuk, és ők már ezt elvárás szinten kezelik, akkor le vagyok cseszve, hogy "mit lehet itthon enni?? Nem értem rá??" De ráértem, csak nem vagyok senkinek a csicskája és nem én fogok itthon mindent megcsinálni, holott a tesóm meg a jó gyerek, hiába nem csinál itthon semmit.
Tavasszal hónapokig vártam, hogy kapjak egy futócipőt, mivel rendszeresen futok, és már abba a cipőbe nem bírta a térdem, én megértettem, hogy most nincs rá pénz, de közben meg a tesóm kapott a hátam mögött a szüleimtől csak úgy 50 000 ft-ot meg 20 000 ft értékben vettek neki cuccot a számítógéphez. Én meg türelmesen vártam, hogy mikor vehetek cipőt, mert nekem csak annyit mondtak, hogy nincs rá keret.
A tesóm volt egy messzi ismerősnél 1 hétre nyaralni, és őt minden nap felhívták, hogy mi van vele, én évekig kolis voltam, de engem apám azalatt kb.3-szor ha felhívott, hogy mi van velem, anyám meg kb. havonta egyszer, pedig majdnem hogy ingyen beszélhetne velem.
Nagyon el vagyok keseredve, és úgy érzem, hogy ezt már nem bírom lelkileg... :(
Bocsi, hogy hosszú lett, és köszi annak, aki végig olvasta!
L/20
Őt nem érdekli, ha én nem szólok hozzá, szerintem még örül is neki... A múltkor anyám megkérdezte, hogy milyen volt a diákmunkája, és én is ott maradtam meghallgatni, mert kíváncsi voltam rá, és elkezdett velem ordítani, hogy húzzak befelé a szobába, mert nem nekem mondja, és nekem ehhez semmi közöm... Anyám még annyit se mondott neki, hogy ejnye-bejnye.... :(
Az elsőnek... most szeptembertől fogok egyetemre menni.
közös szobában vagytok? ez szörnyű
egyetemi koli? vagy barátodhoz költözni nem lehet?
Hát nem jó ilyet olvasni. Kicsiként is ilyen volt veled?
Tisztában van vele, a tesód, hogy ez nagyon bánt téged? És, hogy szeretnél vele jobb kapcsolatot?
A távolság csodákat tud tenni, én azt mondom.
A másik: tizenévesen vannak akik kicsit meghülyülnek, maguknak valók lesznek, ezt túl kell élni. Mondhatni átépítés alatt van a személyiség, és tüskegombóc az egész ember.
21 felett már remélhetőleg normális lesz, addig olyan kevés kapcsolatot tarts vele amennyit lehet. Ha te tényleg közeledtél hozzá és kudarcos volt, sajnos meg kell várni, míg ő fog közeledni. Ez most szinte lehetetlennek látszik, de fog ő még változni. Majd ha barátnője lesz, át fogja ő gondolni hogy is bánt veled.
Ő tudja, mert sokszor hívtam magammal vagy bicajozni vagy futni,de sose ér rá a számítógép miatt. Szerintem anyáméknak kellene egy kicsikét korlátozni, mert szerintem nem normális, hogy reggel ~9-től kb. éjfélig meg egy óráig folyamatosan ott ül előtte. Mindent ráhagynak. Egy héten többször is energiaitalozik (egyszerre fél litert),meg még van, hogy kávézik is mellé, egyszer szóltam anyának, hogy mit csinál, kapott egy kis ejnye-bejnyét, és ugyanúgy csinálja tovább. Elhiszem, hogy most ilyen korszakát éli, de attól nem kellene mindent ráhagyni, meg kiny..ni a s.ggét! Azért is állunk így, mert anyámék adják alá a lovat, és mindig-mindig-mindig mellette állnak ki, ha kettőnk közt van valami konfliktus.
Végülis igazad van, úgysem lesz jobb a kapcsolatunk, ha én próbálkozok, ha meg nem szólok hozzá, legalább nekem egy kicsit jobb lesz.
Én nem mehettem diákmunkára, mert amikor befejeztem a középsulit most, elvették a diákot mindenkitől és csak adtak egy papírt, hogy jogosult vagyok diákkedvezményre, de tanulói jogviszonyom megszűnt, az meg kell, hogy diákmunkára mehessek.
A mi családunkban is ugyanez volt, csak nekem bátyám van.
Ő a szent, én meg az ingyen háztartási alkalmazott, akinek még a diákmunkás pénzét is elveszik, merthogy ők "szűkölködnek". Mindegy, a miénk se volt szép sztori.
Egyetlen megoldás az elköltözés, nálunk is sokat segített. Nem voltam ott "csicskának" (itt ráadásul anyám nem is dolgozott, mert megszületett a kisöcsém, akire nagyrészt én vigyáztam), így észrevették, hogy nincs semmi se megcsinálva és előtérbe került a bátyám, ennek ellenére még mindig őt ajnározzák, de meglátják a hibáit is. Évente kb ötször járok hozzájuk, akkor is max egy éjszakányira (ünnepekre) és úgy viselkedünk egymással, mint az idegenek.
Bátyámmal ma már van egy udvarias (és semmitmondó) kapcsolatunk, anyámékat megtanultam ugyanolyan közönyösen kezelni, mint ők engem (és meg vannak róla győződve, hogy nekünk remek a kapcsolatunk).
Én egyszerűen belefáradtam az ésszerűtlen hisztikbe, egyik nap felkaptam a telefonom és felhívtam (14 évesen) egy rokonomat, hogy hadd költözzek oda a kutyámmal, mert én ezt nem bírom. (a kutyával fenyegetőztek, hogyha lelépek, akkor megölik). Tényleg nincs más megoldás.
20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!