H lehet ezt bírni?

18 éves vagyok. utolsó évem a suliban

1 hugom és 3 bátyám van. a legidősebb 30éves.

szar ezt leirni mert igazából egy testvérem sincs. kívülállónak érzem magam.

én mindig is jótanuló, szerény, gyerek voltam. egyetemre szeretnék menni, és végképp nem szeretnék arra a sorsra jutni amire az állítólagos' családtagjaim jutottak.

a hugom egy gyenge suliban szakmát tanul, az egyik bátyám alkoholista huszonévesen, a másik most verte csődbe a családot anyagilag egy rendőrségi ügyével, a 3. meg szimplán egy szerencsétlen. van állása de semmi egyéb, agyilag elég gyenge szinte áll. a pénzt elverik, soha semmit nem csinálnak itthon. csak döglenek egész nap és engem szekálnak.

már egy jó ideje kifogtak engem. nekem egy szavam sem lehet, belémkötnek, bírálnak. nem tudom miért... én tényleg nem szólok nekik semmit.

mindennap megkérem őket h ne szóljanak hozzám inkább.

apám sincs, vagyis van, csak az is egy vadállat. anyám mindig más oldalán áll, nem mindig véd meg.

de egyedül csak vele beszélek már szinte. ma reggel is mikor evett odamentem hozzá. erre két bátyám elkezdett csesztetni engem h hagyjam békén. nézek h ezekkel mi van. aztán már csak kaptam egy pofot, és csípőn rúgott.

anyám nem adott igazat egyikőnknek sem.

nem az h fáj (de egyébként igen mert csont és bőr vagyok a sok idegeskedéstől) de szörnyen megalázó. h jön ő ahhoz h ok nélkül megüssön? sőt még okkal se üssön meg.

most lett elegem. kifognak azért mert nem vagyok hozzájuk hasonló lusta, bamba népség. mert én versenyekre járok, mert nekem nyelvvizsgám van, mert kitűnő vagyok, mert egyetemre megyek. ezeket mindig megkapam h akármilyen tanuló vagyok, egy patkány meg egy féreg vagyok a szemükben. semmire sem fogom vinni.

én segítek itthon anyának, elmosogatok, takarítgatok ha van időm. ők csak tv-nnek, cigiznek, buliznak.

most lett elegem. utálok itthon lenni. ezt nen akarom megbocsájtani, h megütött és megrúgott (egybként szóba is bántanak: szidnak, átkoznak) lekur*áznak mert szép vagyok közeben meg soha nem megyek sehová, sose fiúztam. egy komoly kapcsolatom volt.

alig várom h elkerüljek innen. nem akarom tartani majd velük a kapcsolatot a jövőben. szégyellem őket. és nem értem h különbözhetek így tőlük.

nem tehetek semmit, max annyit h nem szólok hozzájuk és bezárkozom a szobámba.

csak azért irtam ezt le mert nincs akinek elmondhatnám és hátha akadok olyanra aki picit is átérzi a helyzetem:)

18/L