Miért viselkedik velem úgy a testvérem mint egy rossz narkóssal?

felnőttek vagyunk már, külön élünk ő családban én egyedül.

Én dohányzom régóta ő sosem dohányzott.

tegnap meglátogattam -mert egyébként ezt a dolgot leszámítva jó a viszonyunk- és mikor mondtam neki, hogy legközelebb jöjjenek el ők hozzám és főzök valami jó kaját, (elkezdtem sorolni, hogy miket) erre flegmán már-már kiabálva elkezdett velem "pattogni", hogy jé végre enni is fogok valamit és nem azon lenni, hogy a szervezetem mindennap azzal küzdjön, hogy ne haljak meg és, hogy ő nem fog engem eltartani 10 év múlva ha egy lecsúszott drogos leszek.

Nem értettem és nem értem mi baja meg egyáltalán, hogy jut ilyen eszébe?!

egyáltalán nem élek egészségtelenül, leszámítva a dohányzást, eszek iszok rendesen mindent (alkoholt nem mert undorodom tőle) mozgok is. Sosem vagyok beteg vele ellentétben ő minden nyavalyát azonnal elkap. Megkérdeztem mi baja, és hogy normális-e? erre az volt a válasza, hogy egy idegroncs vagyok(mármint én) nem tudtam ezt hova tenni hazamentem. Nem vagyunk már gyerekek mind 2-en 30 és 40 közöttiek vagyunk még ahhoz sincs köze, hogy dohányzom mivel saját keresetemből veszem, eltartom magam 20 éves korom óta előtte is a szüleink neveltek minket mikor suliba jártunk... nekem is ugyanúgy saját lakásom van mint neki.

(még a füst sem zavarja ha hozzám jön mert csak a teraszon dohányzom.)

szerintetek erre mit lehet reagálni?