Hogy szeressem meg a testvéremet?

Az érzelmeket nem lehet eröltetni. Nem szereted és kész. Nem akarok ítélkezni, van aki csak úgy bír megélni ha lop..az egy dolog. De ha valaki addig süllyed hogy a saját családját vagy barátait meglopja az már a legalja. Eladni nem akart titeket?? Úgyhogy az érzelmeid majd hogy nem normálisak. Próbáld tartani ezt a közömbös szintet...ha utálod az neked is rossz, de úgyis csak néha látod...

Ne foglalkozz az elvárásokkal. Azért mert a testvéred nem kell szeretned. Ne légy vele ellenséges, mert annak semmi értelme, de nem kell rajonganod sem érte.

A 3. hozzászólásra, kérdező: ha a gyereked csinálná, amit a testvéred, azaz a földre morzsáz, stb. akkor a gyerekeddel is vitatkoznál emiatt? Vagy a kötözködés egy módja annak, hogy kiadd a feszültséget, amit a testvéred ottlétekor érzel? Félre ne érts, nem rosszindulatból kérdem, tudom, milyen bosszantó a sziszifuszi munka, nálunk itthon is ugyanez van, de teljesen feleslegesnek tartom morogni érte. Az senkinek sem jó, ezeket meg előbb-utóbb úgyis mindig meg kell csinálni.

Az én családomban teljesen ugyanez megy, csak mi idősebbek vagyunk (én 27, a bátyám 33). Egész kicsi gyerekkorunk óta bántott, vert, kínzott, mikor nagyobbak lettünk meglopott engem is és anyámékat is, 26 évesen még mindig anyámék fizették az albérletét és vették neki a kaját, mert ő elszórakozta meg felélte a fizetését, nem volt hajlandó visszaadni a lakáskulcsot és rendszeresen feljárt elhordani mindenfélét. Mióta megnősült és gyerekei vannak, azokkal zsarolja a szüleimet, és még mindig folyamatosan leveszi őket pénzzel és mindennel amivel tudja. Ráadásul mindig is adták alá a lovat, ő volt a kedvenc, kivételeztek vele, és mivel csórók voltunk kiskoromban, ő kapott mindent, én pedig meg kellett hogy értsem, hogy nincs pénz. Mióta az eszemet tudom gyűlölöm, de az egész család engem utál emiatt, hogy miért nem szeretem amikor kötelességem, hiszen a testvérem, nagyanyám évek óta nem beszél velem, mert tönkre teszi a családot a folyamatos gyűlölködésem, és mindenki jön a jókeresztény szöveggel, hogy tudni kell megbocsátani. Én ezt inkább úgy látom, hogy az egész családom ostoba, hiába tapasztalják 30 éve folyamatosan hogy ez az ember egy kalap szar, hagyják magukat átverni, és idült mosollyal tűrik az egészet. Abszolút megértelek, és nem kötelességed szeretni, sőt, eltűrni sem, nem kell vele találkoznod, és ne érdekeljen hogy mit mondanak rólad mások. Tudom, hogy mekkora méreg az ilyen testvér, és mennyire tönkretesz egy családot, és hidd el, hogy nem vagy rossz ember attól, ha látni sem bírod. Én a saját bátyámat gondolkodás nélkül lőném a Dunába, ha tehetném.

Megértem, hogy nagyon nehéz lehet. Testvérként más, nektek nem is kell hagyni, hogy lehúzzanak titeket, éljétek a saját életeteket. De egy szülőnek a gyereke felé már teljesen más a viszonya, mindig a jót akarja benne látni, a kisgyereket, akit felnevelt. És mindig a gyereke marad. Szerintem nem tudtok ezen a helyzeten segíteni, tudomásul kell venni, még ha bosszantó és kétségbeejtő is, hogy ti rendes emberek vagytok és a szüleiteket lehúzzák. De szerencsére nektek ehhez nem kell asszisztálni, azt hiszem.