A hazugság az megbocsájtható?

Van egy 7évvel idősebb bátyám, mindenben segítünk egymásnak.

Mai napon is én segítettem őt ki fél millióval hogy autót tudjon venni.

Kipróbálásképp mondta menjek vele, én igent mondtam amire ő nem számított, de végül nem vitt magával,mert hogy ő nem fog engem hazahozni mert sok a benzin stb sejtettem hogy más van a dologban, van egy unokatesónk, aki mindig lehúzza őt, stb és éreztem hogy őt akarja vinni, mikor elment az autóval én is gyorsan utána mentem és láttam hogy az unokatesóm beül az autóba,csak kérdezem én hogy miért kell hazudni, azt meg sem merem kérdezni hogy ki a fontosabb...de hazudni miért kell??? Talán őt nem kell hazahozni ami kizárt vagy esetleg miért nem mehettünk volna 3an??

Annyira rosszul érzem magam, hogy jelen pillanatban legszívesebben azt mondanám soha ne szóljunk egymáshoz.

Talán én felfújom, mert hát én őszinte típus vagyok, de legalább akkor ne hívott volna, mert ezzel csak bogarat ültetett a fülembe.

Nagyon fáj, ennyire még semmi sem fájt. Valamiért ha megtudok egy hazugságot, mindig érzékeny leszek.

Mit csináljak? Ti elbeszélgetnétek a testvéretekkel??Mit mondanátok?