Romolhat meg annyira egy testvéri kapcsolat, az egyik fél házastársa miatt, hogy soha nem békülnek ki?

van.

De hagyni kell őket. Amíg maguk nem jutnak a felismerésre, hogy ki kéne békülni, addig nem lehet mit kezdeni a helyzettel. Pláne külsősnek.

Ohh hogyne apukám és az öccse még a fejét is elfordítja, ha meglátják egymást már húsz éve. Itt is eleinte a feleségekre fogták, hogy ők nem jönnek ki egymással, de már apa is és B.Bácsi is elvált, mégsem békültek.

A mama szintén szerette volna őket összehozni, de nem sikerült. Sőt kiderült, hogy mindketten pont a mama miatt neheztel a másikra.

Beszéltem én is velük és képzeld el ugyanazt mondták. Apa szerint a mama mindig csak a B.Bácsit szerette gyerekkorukban, mert ő hasonlított a nagypapára, aki álmai férfija volt.

B.Bácsi szerint meg a mama mindig csak apát szerette, mert ő nem hasonlított a papára, aki elhagyta egy másik nőért.....

Vicces és szomorú...a lényeg, hogy a mama egyiküket sem szerette (csak úgy csinált) és ebben a szeretettelenségben felnőve ők egymást sem tanulták meg szeretni...

Az én sógornőmet is mutogatni kéne, annyira ostoba :)

Eleinte, amikor elkezdtünk a szülőkhöz járni a hugi még csak középsulis volt (elkényeztetett idióta p*csa), én próbáltam nyitni felé, beszélgetést kezdeményeztem. Akkor még csak-csak ment valamennyire, de az elmúlt évben teljesen megváltozott, ha ott vagyunk olyan beszólásai vannak, hogy megfagy a levegő is, ha hozzám szól, de ez ellen senki nem tesz semmit. A párom annyit mondott, hogy nem kell vele sűrűn találkozni :) Nem akarom elszakítani őket egymástól, de amikor hugi csak kihasználja a saját testvérét meg úgy viselkedik vele, mintha nem is létezne, sőt, még bunkó is, akkor azért kinyílik a bicska a zsebemben és legszívesebben jól kiosztanám, de nem hiszem, hogy a szülők díjaznák, úgyhogy egyelőre csak "megfigyelő" vagyok, de ami késik nem múlik :)