Se a páromnak, se nekem nincs testvérünk, mikor lesz gyerekünk neki nem lesz unokatestvére és félek, hogy nagyon magányosan fog felnőni, hiszen alig lesz valakije, ti nem tartanátok ettől?

Persze az előttem szólók hozzászólásait elolvasva, nagyban függ a válasz a gyerekkori élményektől.

Nekem hiányzott volna ha nem lettek volna tesók meg uncsik.

De fiatalka vagy még (velem egyidős :DD) Két, esetleg 3 gyerek belefér ha te is azt szeretnéd. De az előttem szólóknak viszont a barátok kérdésében nagyon igaza van :) Egy jó barát néha jobb mint a rokon :)

Az anyumnak van 2 tesója, az apunak 1. De nekem is csak egy unokatesóm van aki most 2 hónapos! Mégsem nőttem fel magányosan, oviban/suliban biztos talál magának barátokat, sőt ha kiviszed a játszótérre akkor is. Esetleg neked vagy a párodnak nincs barátja/barátnője akinek van kisebb gyereke? :)

20/L

Testvérrel, unokatestvérrel is lehet rossz a viszony, nem garancia arra a létük, hogy társaságot nyújtanak. Ha kellően szocializált lesz a gyereked, akkor szerez magának barátokat és hosszú, tartós barátságokat alakít ki.

Ha valaki kizárólag a testvérére tud számítani, mikorra már annyi idős, hogy a szülők meghalnak (30-50 éves), akkor ott sokkal komolyabb gondok vannak.

nekem se testvérem, se unkotesóm nincs. a másodunokatestvéreim rengetegen vannak, gyerekkoromban néha játszottunk együtt, mikor a nagyiméknál voltam. de ennyi. a legtöbbnek ma már csak a nevét tudom, fogalmam nincs arról hol él, hogy él, nem hogy még tartjuk is a kapcsolatot.

miért lennék ettől magányos?

a suliban volt egy halom haverom, vannak barátaim, van egy csodálatos párom. ezen kívül csak édesanyám van, aki vérszerinti rokon, és azt mondom, h igazán bízhatok benne, támaszkodhatok rá.

anyámnak pl. ugye a fent említettekből kiderül, hogy kb 30 unokatesója van, de egyikkel sincs olyan viszonyban, hogy naponta nyalják egymás popóját és segítenek a másiknak. évente jó, ha 1x találkozunk velük. egyébként sem az én világom egyik rokonom sem, ők nagyon másképp élnek mint mi (ők egy iszonyat pici faluban, mi meg BP-en.)

szóval kár azon parázni, h nem lesz elég rokona. valaki még a saját tesójával sincs valami jóban, nemhogy a távolabbiakkal.

nekem a párom az, akire tudom, hogy számíthatok majd, ha édesanyám már nem lehet velem. mivel neki sincs testvére, és az ő édesanyja élete is véges, ezért tudatosult bennünk, hogy mi nem egyszerű párkapcsolatban élünk, hanem egy igazi szövetségben. össze kell tartanunk, meg kell küzdenünk a legnagyobb problémákkal is, hiszen senkink nem marad, ha a felmenőink már nem lesznek. de ez jó, pont ettől olyan erős köztünk a kötelék.

ha lenne tesóm, vele sem biztos, hogy olyan marha jól kijönnék, szóval nem bánom, hogy egyke vagyok, az én gyerekem is az lesz.

Nekem van 3 unokatestvérem, mégsem tartjuk a kapcsolatot, szóval ez nem garancia semmire.

Van egy testvérem is, akivel mostanra annyira eltávolodtunk egymástól, mintha idegenek lennénk.

Ennyit erről.

Ne aggódj ezen, majd feltalálja magát, barátokat gyűjt maga köré.

Nekem is van 2 közeli barátom, akik szinte olyanok már, mint a testvérek :), emellett van még pár másik baráti társaságom, akikkel jól elvagyok.

Szóval az unokatesó, meg a tesó sem garancia semmire.

Viszont egy jó barát is állhat olyan közel, mint egy testvér.

L/25

Én egyke gyerek vagyok, van öt négy unokatestvérem, de egyikükkel sem nagyon tartom a kapcsolatot, csak évente párszor, a nagy ünnepekkor találkozunk, beszélgetünk iskoláról, időjárásról, filmekről, de ennyi.

Nagyon rossz érzés, hidd el nekem. Főleg amikor látom, hogy másoknak olyan az unokatestvérük, mintha édes testvérük lenne, és éjt nap alá téve együtt vannak.