Normális ez hogy sülve főve együtt vannak?

Szerintem nem az. Nálunk is ez volt. Én nem is nagyon kötődtem apámhoz. Olyan volt, mint egy idegen. A szomszédot többet láttam, jobban szerettem.

Tanulj az esetből és ne ilyen lúzer anyuci pici fiához menj hozzá mint anyád, és ne költözzetek majd az anyós s3ggébe.

Nekem jó intő példa volt.

Hálistennek kérdező, ezt nem te döntöd el, hogy tegyék e vagy nem, de ha nekik jó miert ne tegyék? Nem ártanak senkinek!

Érdekes, ha valaki látja, hogy valakik valamitől boldogak, azt rögtön korlátozná, betiltaná, vagy rányomná a nemnormális bélyeget . Ilyen az emberi természet. Rohadt!

Uhh, a jó kis falusi beltenyészetek... Mindenki 1-2 utcára nősül. :D

Amúgy ja, normális.

Szerintem az durvább, hogy anyád csak heti egyszer beszél az anyjával és csak havi egyszer nyitja rá az ajtót, holott csak két utcányira lakik.

Ha a szüleim ilyen közel laknának ét tuti legalább hetente átugranék hozzájuk 1-2 órára.

Így is szinte minden nap beszélünk telefonon, vagy írunk egymásnak Viberen legalább.

Nem értem miért "belterjesség" ha szereti valaki a családját?

Elhiszem, hogy sokaknak ez nem adatik meg, de ezért nem kéne másokat így minősíteni. (Egy szintén "apuci-anyuci pici lánya", ezek szerint...😅)

Én sem tudom mikor jött divatba ez a leválás mánia, elizolálódás, elzárkózás a szülőktől mint ősellenségek, ez lenne a sok bádogfejű szerint ma a boldogság kulcsa!

Ha nem indokolt, mert a szülők jó emberek, akkor felesleges ez. Az ember sokat árt magának ezzel, nemcsak a szüleinek!

Az én helyzetem sem sokkal jobb. Anyám a nagybátyjámmal majdnem csak születésnapján beszél, amikor illemből felköszönti, pedig itt lakik a szomszéd városban, ahová napi szinten átjárunk. Én utoljára két éve beszéltem a nagybátyjámmal, de igazából nem is keresem, mert gyerekkoromban sem volt szorosabb a kapcsolatuk anyámmal, kb. akkor találkoztam vele, ha késésben voltak húsvétkor a locsolkodással és délután jöttek hozzánk az unokatesóimmal, akkor sem mindig mert nem volt minden évben kedvük átjönni. Úgy látom, hogy alapvetően nincsenek rosszban, csak elsodorta egymástól őket az élet.

Én igazából irigy voltam gyerekként arra, aki a nagybátyja/nagynénje mellett nőtt fel, például a gyerekkori legjobb barátomra, akinek az anyja a te apádhoz hasonló kapcsolatban volt a bátyjával így az unokatestvéreivel gyakorlatilag olyan kapcsolatuk volt, mint a testvéreknek.

Szerintem egyébként nincs kivetnivaló az ilyen viselkedésben, hiszen lehetnek jóbarátok, más is akár napi szinten találkozik a legjobb barátjával. Az hogy rokonok nem zárja ki, hogy jóban legyenek. A nagymamádhoz meg azért járnak át, mert az anyjuk, felnevelte őket, ott lakik néhány percnyire tőlük, jóban vannak vele. Lehet, hogy mellette segítenek is a teendőkben a háznál, nem? Apám is mióta az eszemet tudom minden nap átjárt a 3 utcányira lakó nagymamámhoz, segített neki a napi teendőkben.

Az utcánkban is van egy ilyen testvérpár, ha egyedül látom valamelyiket, meg is lepődöm 😄

Ők még együtt is dolgoznak.