Bunkó lennék, ha innentől kezdve én is úgy viselkednék velük, mint Ők velem?

Sziasztok!

3-an vagyunk testvérek, egy háztartásban élünk, a húgom 17, én 21, a nővérem pedig a 23-at fogja nemsokára tölteni.

Én az a fajta vagyok, aki az utolsót is odaadja nekik, legyen bármiről szó.

Ha valamit megígérek nekik, be is tartom, röviden: őket sokkal előrébb helyezem magamnál.

Ezzel szemben, rájuk nem tudok sajnos számítani. Megkérem őket valamire, 10 alkalomból 9x nem érdekli őket, mintha teljesen nem számítana, hogy én mit szeretnék.

De a mostani dolog igazán az, ami kicsit rosszul esik és elgondolkodtam rajta, hogy lehet nekem is ilyennek kellene lennem, mert nem úgy tűnik, hogy ez változni fog.

2 hónapja van barátja a húgomnak, alig ismerik egymást és névnapjára több tízezer forintos ajándékot vesz neki.

Nekem nyáron volt a születésnapom és fel sem köszöntött, csak random a nap végén megkérdezte, hogy "neked ma van a születésnapod?".

Félre ne értsétek, nem az ajándék a lényeg, hanem a szándék. Nem is felhánytorgatni szeretném, de rengeteget költöttem már rá, veszek neki dolgokat, volt, hogy inkább magamnak nem vettem semmit a saját fizetésemből, csak, hogy neki vegyek olyat, amire szüksége van.

Ezeket szívesen tettem, nekem az okoz örömöt, ha más boldog, de tényleg elgondolkodtam azon, hogy mindenkinek azt kellene adnom, amit kapok. De, ha meg így tennék, rosszul érezném magam, szóval ez ilyen ördögi kör.

Viszont azt is tudom, hogy ez hosszútávon arra fog vezetni, hogy, mivel tudják, hogy rám lehet számítani (anyagi, vagy bármilyen szinten), később majd ki fogják használni. Míg én semmiben sem számíthatok rájuk.