Lelki béke megőrzése vagy találkozzak vele?

Adott a tesóm, akivel nem együtt nőttünk fel. Sajnos ő teljesen más "nevelést" kapott, és ideje korán rossz útra tévedt (cigi, drogok tizenévesen, prostiskodás)...ez most odáig fajult, hogy lehorgonyzott egy bántalmazó, alvilági, munkakerülő tag mellett. A kapcsolat kezdetétől voltak red flagek (öléssel fenyegetés első pár randin, és egyéb finomságok), mindenki mondta neki már az első hetekben, hogy hagyja el ezt a tetvet..na most, tesóm élete hibáját elkövette, hozzáment, gyereket szült neki, mindezt pár hónap leforgása alatt (!). Lényeg a lényeg, mindenki a végsőkig próbálta kimenteni ebből a helyzetből, de sajnos menthetetlen...és ha ő nem akar ezen változtatni, akkor senki nem fog helyette. Nos, mi annyira nagyon közel sosem álltunk egymáshoz, mert teljesen más személyiségek vagyunk, de persze szeretem valamennyire...egy idő után azonban belefáradtam a tehetetlenségbe, hogy nem tudok rajta segíteni, és hogy folyton nekem panaszkodik, hogy hogyan bántalmazza, stb. Külföldre költöztek, és én már kb egy éve nem is beszélek vele (a saját lelki békém miatt, illetve nekem is van elég bajom, és mert azért is haragszom rá, amiért a gyerekeit (van egy 8 éves gyereke is) kiteszi ennek az egész toxik kapcsolatnak, amiben van...

Most mondta mamám, hogy itthon vannak éppen...szívem szerint találkoznék vele, meg a gyerekekkel, mert csak hiányzik, de nekem maga az a helyzet nem hiányzik, ami vele jár...nem akarom, hogy újra nekem panaszkodjon hetente, hogy hogyan veri szét a pasi, mert ez gyilkos érzés, hogy tehetetlen vagyok...mit tennétek a helyemben?