A szülők mennyiben hibásak, ha a testvérek közt rossz a kapcsolat?

Ferjemeknel egy eve megy a csetepate, anyosom ahelyett, hogy kimaradna belole, es partatlan maradna, a sogornom melle allt. Aztan csodalkozik, miert csak 3 havonta hivja fel ot a fia (akkor is osszevesznek). A ferjemnek tudja mondani az okoskodasait, mit hogy kene, ellenben a lanyanak..az a minden, a kincs, amit o mond az ugy is van, o a kozponti szereplo a csalad eleteben.

Egyebkent is van tuske a ferjemben ugyanis kozepso gyerek, egyeduli aki az apjara hasonlit, a batyja es a huga (aki feltestver) inkabb az anyjara. Amivel nem is lenne baj, ha a sogornom apja nem gyepalta volna ezen ok miatt a ferjemet evekig, meg anyosomat is. Aki mindezt eveken at turte, hagyta.

Nálunk 100% a szülők a hibásak.

14 év van köztünk, arról szólt az életem, míg otthon éltem, hgoy a testvéremet pesztráltam. Mindig, minden szünetben, órákon át, mintha én kértem volna, hogy szüljön anyám.

Persze megcsinálni könnyű volt, meg átpasszolni nekem is.

Amióta elköltöztem nem érdekel, mi van vele.

Nincs közöttünk kapcsolat, én csak annyit kaptam a "nagytesó" életből, hogy állandóan vigyázni kellett rá, és senkit nem érdekelt, hogy nekem is lennének programjaim.

Persze anyámék hisztiznek, hogy miért nem vagyok "jó nővére" a tesómnak. Öhm...???

Leírom, hogy én mit tapasztalok. Szeretném leszögezni, hogy közvetlen tapasztalatom nincs, mert egyke vagyok, csak arról tudok nyilatkozni, amit láttam. Anyukám és a húga között hét év körkülönbség van. Sokban másképp nevelték őket a nagyszüleim. Anyukámnak sokkal több mindet kellett csinálni gyerekként, sokkal többet kellett besegíteni a háztartásba. Amikor a huga óvodás lett, akkor anyukám hozta és vitte. Később az iskolával is így volt. Korán kellett neki felnőtt feladatokat elvégezni. Manapság csak azért tartják a kapcsolatot, mert testvérek, illetve anyukám akkor fontos csak a nagynéném számára, ha kell neki valami.

Nekem pedig unokatestvéremmel (nagynéném fiával) van hasonló kapcsolatom. Szintén hét év a korkülönbség. Én nagymamámmal sok időt töltöttem együtt és amikor az unokatestvérem megszületett, hirtelen nekem is nagyon felelősségteljes feladatok vártak. Volt, hogy mindketten mamánál voltunk, aki elment vásárolni hosszabb időre és otthagyott minket. Nekem kellett azidő alatt 7-8 évesen, fiúként vigyázni a kicsire és volt olyan, hogy le lettem cseszve, hogy ezidő alatt miért nem raktam tisztába a kicsit. Későbbiekben mindig az unokatestvérem volt a jó, az okos, a tehetséges, róla szólt minden. Ő volt a kitűnő tanuló, akire mindenki is büszke volt, én meg csak a közepes szürke kisegér, aki állítólag irigy volt az unokatesóra. Aztán fordult a kocka. Felnőttként ő elkallódott, én meg megállok a lábamon és az unokatestvérem is, az anyukájához hasonlóan, csak akkor keres fel, ha valami kell neki.

Szóval, igen! Sok esetben a szülők és a nagyszülők is tehetnek arról, ha gyerekeik vagy unokáik között rossz kapcsolat alakul ki.