A szülők mennyiben hibásak, ha a testvérek közt rossz a kapcsolat?

A szülők által megteremtett környezet, kapcsolati dinamikák nagyon is befolyásolják ezt, ahogyan azt is, milyen jellem, sok esetben milyen személyiségzavarok alakulnak ki a gyerekeknél. (Az hogy miután felnő egy ilyen környezetben, felnőttként mit kezd vele, hogyan viselkedik, képes-e fejlődni, elmegy-e terápiára stb., az már a saját felelőssége.)

Autoriter, uralkodó, elnyomó, manipulatív, kivételező, versengésre sarkalló szülők, nevelés, teljesítményhez kötött "szeretet" egyértelműen megrontja a gyerekek kapcsolatát.

Nagyon gyakori az "aranygyermek" - lúzer gyermek bekategorizálás a szülők részéről. Az aranygyermek mindent jól csinál, a lúzer, mindent szeretne jól csinálni, de semmi nem lesz jó. Ez kezdődhet, már azzal, hogy nem várt gyermekként fogant, vagy nem olyan nemű lett, amit vártak vagy mert elsőszülött, vagy mert a legkisebb, vagy mert a szülőre hasonlító, vagy épp nem hasonlító, stb. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a szülő nem szereti a gyereket, de ezt nem tudja felvállalni, vagy akár magának bevallani.

Általánosságban egyiket sem lehet kijelenteni. Vannak olyan esetek, ahol legalábbis nagyban befolyásoló volt a szülő viselkedése. Amiket mások említettek, azon kívül még gyakori ok az, ha az egyik gyerekre terhelik a tesókkal járó felelősséget. A másik, amit gyakran látok, hogy ugyan a szülők aktívan nem ösztönzik a gyerekeket a versengésre, de a ráhagyásuk, ignoráns hozzáállásuk végülis ahhoz vezet. És ez nem egy egészséges versengés lesz, hanem pl a gyerekek a kényszerű osztozás, a nulla privát tér, nulla privát tulajdon miatt kényszeresen ragaszkodnak olyan helyzetekhez később, amik nem egészségesek. Sokszor ez együtt jár azzal, hogy a rossz élmény forrása a tesó (még akkor is, ha valójában a szülő tehet róla, hogy a helyzet megtörtént).

De nagyon sokszor nem a szülői viselkedés a döntő, egyszerűen csak semmi olyan természeti törvényszerűség nincs, hogy a közös szülőktől származó egyéneknek hasonló személyisége, világlátása, érdeklődése legyen, ezért nagyon különbözőek lehetnek egymástól, akiket csak a közös gyerekkori élmények és a közös genetikai háttér köt össze. Szerintem kicsit túl van értékelve társadalmilag ez a testvér-dolog. Ha jóban vagy a tesóddal, klassz. Ha nem, akkor sincs semmi gond, egyáltalán nem kell vele jóban lenni, bármit is mondanak a szülők vagy a társadalom.

A mi esetünkben a szüleim 100%ban hibásak.

13 év korkülömbség van közöttünk és állandóan kényszerítettek hogy foglalkozzak vele, meg vigyem magammal, így hála nekik, nem nagyon voltak barátságaim tini koromban. 19 évesen, érettségi után rájuk vágtam az ajtót. Azóta is csak a szükséges minimumot kömmunikálom, és ők meg terjesztik mindenfelé hogy én milyen hálátlan vagyok, ők meg a szuper szülők.

Igen, minden tini álma hogy nyáron ne bandázhasson, ne mehessen táborba, ne bulizhasson, ne mehessen át a barátaihoz maximum úgy ha viszi a 2-5 éves öccsét, mert hogy szegény anyunak néha kell a pihenés( nem dolgozott, gyerek 15. hónapos korától bölcsődés volt délután meg nekem kellett menni érte)