Jól tettem ezt? Egyáltalán mi történik velem?

Sosem voltam egy érzelgős pasi, sem ölelgetős típus, mindig távol tartottam magam még az érintésektől is, de az utóbbi időben értek bizonyos lelki traumák, tapasztalások, aminek hatására mintha változott volna pár dolog bennem.

Van egy húgom (féltesó), akivel szoktam tartani a kapcsolatot telefonon, online, bár vidéken lakik, így jó ha évente 1-2 alkalommal találkozunk csak. Én nagyon szeretem őt, de igazából ezt sosem mondtam neki. Persze a magam béna módján azért próbáltam jelezni felé.

Viszont a közelmúltban ért lelki traumák hatására folyamatosan az járt a fejemben hogy el kéne neki mondanom ezt, mert nem tudom így mit gondolhat rólam, nem akarom hogy egy érzéketlen baromnak gondoljon és ez a kapcsolatunk rovására menjen.

Végül aztán tegnap felhívtam és elmondtam neki hogy mennyire szeretem és hogy nagyon fontos számomra. Nem kicsit izgultam emiatt, de jól fogadta! A személyes találkozás még kicsit odébb lesz, de biztos lesznek nagy ölelkezések.

De létezik ilyen hogy valaki egy trauma hatására ilyen változáson menjen keresztül? Kicsit úgy érzem magam, mint Charles Dickens főhőse a Karácsonyi Énekből...

Volt már mással is ilyen?

F.