Az,hogy jó viszonyban vannak a testverek,vagy nem, számíthatnak-e egymásra,vagy nem, mit gondoltok,minek köszönhető: az eltérő természetnek,vagy inkább a szülői nevelés kérdése?

Nagyrészt a szülői nevelés következménye.

De ez megtévesztő kérdés, mert az "eltérő természet" is adódhat a szülői nevelésből.

Pl. egyik gyereket elkényeztetik, lesz belőle egy önző ember, aki megszokja, hogy a testvére érdeke mindig hátrébb van, mint az övé. Ebből nyilvánvaló, hogy rossz testvéri viszony lesz, eltérő a természetük is, de mindez a szülők bűne.

Szerintem nagyrészt a szülői nevelés következménye.

Nálunk pl. én voltam a megtűrt gyerek, húgom a tündérkirálylány (5 év korkülönbség, mindketten lányok vagyunk.) És ez nem a féltékeny az idősebb gyerek történet, hanem egyszerűen elvtelenül, mindig és mindenben őt védték, neki volt igaza, ő bármit csinált, az minden úgy volt jó, ahogy van. Én a b@sztatáson és a kritizáláson kívül semmit nem kaptam. (Megjegyzem, ugyanaz a végzettségünk, és ugyanolyan pályát futottunk be szakmailag, tehát nem az van, hogy ő az okos, én a hülye).

Lényeg, hogy már gyerekkorban megutáltatták velem őt, aztán ez így folytatódott, felnőttként sem vagyunk kíváncsiak egymásra.

Szerintem a természet pont nem számít egyébként, mert férjemnek ikrei vannak (első házasságból), tűz és víz a két "gyerek", már felnőttek, és nagyon szépen összetartanak. Segítőkészek egymással, és mindig számíthatnak egymásra bármiben. Holott két totál más természet, de a szüleik teljesen azonos bánásmódban, és azonos mércével nevelték őket.

Elgondolkodtatott a kérdés, először 50-50%-ra mondtam volna.

De azután győzött a személyiség 100%-ban. Szerintem.

Gondolj bele 2 teljesen eltérő habitusú ember, akik az életben egymáshoz sem szólnának, össze vannak zárva egy családban.

Ez pokol szerintem.

Amit fokozhat, ha az egyikkel kivételeznek a másik javára.

Óriási szerencse kell, hogy jól kijöjjön két testvér.

Szerintem erre nem garancia az általad felhozott hasonló természet sem.

Az sem mindegy, hogy az számít jó testvérnek, akivel nincs konfliktus vagy az, akire lehet számítani. Nálunk 2 harciasabb és 2 nyugodt tesó a felállás. a 2 nyugodtnak ritkán van bárkivel is balhéja, a 2 harcias viszont 2 dudás egy csárdában, ezt tudják is magukról. De azt már bebizonyították, hogy ők is számíthatnak egymásra. Úgyhogy szerintem sok múlik a természeten, de nem minden. Hiszem a 2 dominánsabb testvérem is képes kulturáltan viselkedni egymással, a maguk beszólogatós módján szeretik is egymást. Humor, na az kell a családomhoz, sokszor az oldja fel vagy előzi meg az összezördüléseket. Nekem amúgy pont a két eltérőbb természetű testvéremmel közelibb a kapcsolatom, de ez a kisebb korkülönbség miatt is van, a legnagyobb testvérem 10 évvel idősebb és mellé nagyon zárkózott. Úgyhogy a két felvetett tényező mellé betenném még a nagy korkülönbség és közös programok hiánya párost.

Ami szerintem természettől függetlenül taccsra vágja a testvéri kapcsolatokat, ha van egy kivételezett vagy bezzeggyerek. És ez már nevelés.