Mit lehet tenni, ha a testvéremmel kezdünk nagyon eltávolodni? Van visszaút?

Tavaly kiköltözött Írországba és akkor kezdődött, de nem egyik napról a másikra, hanem apránként és már ott tartunk, hogy ha nagy ritkán keressük egymást akkor sincs mit mondanunk a másiknak. Kicsi korkülönbség van köztünk, mindig is a legjobb barátnőmként tekintettem rá és nagyon jó testvérek voltunk. Az okokat pontosan tudom, hogy mi vezetett ide: nem érti miért nem lépek én is és költözök ki hozzá, mert szerinte ez az ország egy putri, aki itt marad mindenki egy igénytelen, gyenge akaratú birka, de bezzeg ő már milliókat keres és az emberek, akik körül veszik mind angyalok, sehol egy bunkó eladó vagy pincér, aki csúnyán nézne rá, itthon viszont mindenki egy suttyó. Akárhányszor beszélünk folyton ezeket nyomja, mintha beakadt volna a lemez és hiába mondom neki, hogy én jól érzem magam itthon mindig csak egy lesajnáló sóhaj vagy pillantás a válasz. Ha haza jön szíd mindent, Írországban minden sokkal, de sokkal jobb, itt drágaság van stb. Nyár elején voltam nála 2 hetet és az tette be nálam a kaput mikor elkezdte mondani, hogy ne jöjjek haza a putriba (nem élek természetesen putriban, az országra értette), segít munkát találni meg lakhatok nála és nekem is olyan csodás életem lesz, mint neki. Szinte bűntudatot ébresztett bennem, amiért én jól érzem magam itthon is, szeretem a barátaimat és a munkámat is, jó helyen élek, van párkapcsolatom stb. Akkor kicsit fagyosan váltunk el egymástól és azóta is érzem folyamatosan, hogy eltávolodunk. A szüleink sajnos már nem élnek, csak mi vagyunk egymásnak és fáj, hogy mindig összetartottunk, de most nem megy. Szoktunk beszélgetni, de csak felszínesen és azt is egyre ritkábban. Nem szeretném, ha olyan testvérek lennénk, akik nem beszélnek vagy épp haragszanak egymásra értelmetlenül, de nem tudom hogyan lehetne kiköszörülni ezt a csorbát, mert mindig vita lesz abból, ha szóba kerül ez az egész. Sok olyanról hallok, hogy testvérek nem beszélnek egymással és én mindig büszke voltam arra, hogy mi mennyire szeretjük egymást, nagyon nehezen tudom elfogadni, hogy már nem olyan a kapcsolatunk, mint amikor még itthon élt ő is. Volt valaki hasonló esetben? Gondolom az normális, hogy a távolság hatására formálódik a kapcsolatunk, de mit lehet tenni, hogy ne távolodjunk teljesen el a más nézeteink miatt?