Mi lesz így velünk, velem és a testvéremmel?
Én családi okok miatt még fiatalon elköltöztem, saját erőből fenntartottam magam, lediplomáztam. Én ezért keményen spóroltam évekig, lemondtam mindenről, családról, szórakozásról, nyaralásról, új ruhákról, cipőkről, mindenről, hogy ki tudjam fizetni a tandíjat. Most végre jobb sorom lesz.
Testvérem viszont nem tud vagy nem akar csinálni már semmit. Fiatalon férjhez ment, gyereke lett, és ennyiben ki is merülnek a dolgok. Olyan szakmája lett, aminek semmi értelme. Őt a férje évekig eltartotta. Mindent a gyerekre fogott mindig, hogy amiatt nem tud csinálni semmit. Ezt részben meg is értem, meg nem is.
Nem vagyunk egyformák szerintem. Segíteni kell a szüleinket, és igazságtalannak tartom, hogy én mindent megtettem azért, hogy jobb helyzetben legyek, ő meg úgy érzem, hogy nem, és emiatt én fogok szívni.
Ne értsetek félre, természetes, hogy az segít többet, aki megteheti, és eddig is segítettem. Csak magammal szemben igazságtalannak érzem.
Én meg értelek, jogos hogy neked sem kell többet adnod azért,mert
neked az akaratodnak és szorgalmadnak köszönhetően több jutott.
Ha lesz a szülők után valami örökség, és az fele arányban fog eloszlani
akkor most is fel arányban kell segíteni őket.Már ha egyáltalán
meg érdemlik.Ez amúgy egy roppant érdekes téma,nekem is erre ment rá
a kapcsolatom a tesómmal.És pont olyan szüleink voltak,vannak,
akik azt se érdemlik meg hogy ajtót nyissunk rájuk..
és a környezeted meg elítél,hogy nem akarsz segíteni,mert
a szüleid..Ja,biológiailag valóban.Amúgy meg csak le húztak mindig
érzelmielg,anyagilag meg gyakorlatilag semmit nem adtak.
Nem egyszerű dolog ez sajnos......
Családi okok miatt fiatalon elköltöztél, testvéred meg szintén, csak ő nem volt olyan erős, hogy önerőből tegye, és szült egy gyereket, gondolom belemenekült egy kapcsolatba.
Na,de milyen szüleitek vannak, már bocs, mert ez nem tűnik támogató közegnek, akkor nektek miért kellene őket segíteni?
Engem se tudtuk volna támogatni a szüleim mégse hibáztatom őket. De addig maradtam amíg akartam.
Inkább az mond el sokat hogy el kellett elköltözni hamar. Miért? Miért nem lehetett otthon maradni? Találgathatunk de felesleges. Kérdező jó lenne ha leírnád. Ha bántottak pl akkor megértem hogy nem akarja a tesód támogatnám őket.
Válaszolj ha időd engedi. Mert így erre nem lehet mit válaszoli.
Attól, mert nincs gyereked nem kell támogatni, de neki sem a szülőket.
Konkrétan ha jól értem semmivel sem támogattak az indulásban.
Az, hogy felneveltek, adtak enni, ezért nem tartozol nekik semmivel.
Én is ilyenben éltem, rajtam keresztül kommunikáltak, mintha egy 3. fél lettem volna egy párkapcsolatban, mivel én voltam a legnagyobb.
A húgom is ezért ment el innen, annyi, hogy dolgozik, nincs gyereke, de a párja neki is olyan, hogy az volt a lényeg, hogy megszabaduljon otthonról.
16. Ez úgy hangzik minta a tesód büntetésnek tartaná a gyerekét. De alapból az hogy valaki gyereket vállal nem kell hogy sajnálatot ébresszen. Ők vállalják.
Másfelől szerintem az is egy fajta áldozat ha valaki nem szül egyből hanem más dolgokat vesz előre. De vannak akik azért nem akarnak gyereket mert nyugalmat akarnak, ezt is tiszteletben kell tartani.
Tehát ne hagy hogy a testvéred a szar élete miatti frusztáltságát rajtad vezesse le. Ha neki teher az élete vagy a gyereke az nem a te hibád. Az az ő élete amit ő irányít, ez a tiéd amit te.
Ha nem egy háztartásban élnek a szüleid úgy nehezebb. De szerintem saját magadat vedd előre. Az a szülő aki igazán segíteni akarja a gyerekét az nem kér. Alkalomadtán elfogad, de semmi esetre sem követelőzik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!