Normális tesóm hozzáállása a várandóságomhoz?

Sziasztok. Nagyon szomorú vagyok, mert én mindig is tudtam örülni a testvérem örömének, ő is úgy gondolom az enyémnek, de most egyszerűen nagyon mérges vagyok és elkeseredett, mert azt érzem folyton megbánt és azt hiszi csak lepereg rólam, csak hogy jó legyen a testvéri viszonyunk.

Mindketten hasonló időben döntöttünk úgy a párunkkal, hogy nagyon szeretnénk kisbabát.

Nekünk nem igazán akart jönni, bár utólag ügyesen összejött 5 hónap alatt. Nagyon bántott, hogy mikor még próbálkoztunk azt mondta, hogy ő nem akarja, hogy nekem hamarabb gyerekem legyen, mint neki, mert ő a nővérem (3 évvel idősebb) és akkor majd biztos piszkálni fogják. (Ami nem igaz, mert soha semmiért nem piszkálná őt a család)

A sors azt adta, hogy nekik egyből összejött, utána mondta is, hogy ez teljesen jól van így. Az enyém megvárta az ővéket, ennek így kellett lennie.

Ő a 12. uh után, én a 8. Uh után mondtam el a családnak, mert én már nem szerettem volna tovább várni. Kicsit izgulok nyilván remélem nem szóltam el magam és ott lesz a baba.

Havonta szoktunk találkozni a szülők és mi tesók, mert messze lakunk egymástól. Megbeszéltük, hogy szeptemberben kp.-én találkozunk, mert akkor megünnepeljük a tesóm és a párom sznapját, mivel egymás utáni napon születtek. Mondta tesóm, hogy akkor már a nemét is bejelentik. Mondtam, hogy az nagyon jó, mert szörnyen várom, hogy tudjam.

Már ők tudják a 12. Uh óta, de meg akarják várni a 16. Uh-t is a bejelentéssel.

Mondtam, hogy a 12. Uh-n szerintem nekünk is kiderül, bár lehet nem, de ha igen akkor mi is elmondjuk.

Erre tesóm és a párja kikeltek magukból, hogy nem akarják, hogy elvigyem a show-t, mert hogy neki elege van ebből az egészből, ő nem akarja, hogy rólam szóljon.

Meg szerinte, amíg nincs hasam addig ne is jelentsem be a nemét.

Neki màr szörnyen hamar hatalmas hasa volt. Már 10 hetesen is nagyon làtszott. Én most vagyok 10 hetes, de még mindig át vagyok szakadva. Örülnék, ha látszana, de ez van.

És számomra ez az egész azért elszomorító, mert én nagyon várom, hogy tudjam a nemét a gyereküknek. Már onnantól, hogy tudom, hogy jön a baba. Meg én számomra mindegy volt az is, hogy melyikünknek lesz hamarabb, én annyira boldog vagyok, hogy egyszerre lehetünk anyukák, szerintem ez egy csoda, de sajnos el kell fogadnom, hogy nem.

Tudom, hogy lehet fals a baba neme ezért nem érdemes a 12. Uh után elmondani, tudom, hogy még változhat, amit lát a doki, tudom, hogy lehet nem is fog látszani! És lehet meg se tudjuk, mert sok mindenki szülésig nem is tudja, de én pozitívan azt mondom, hogy hátha látszik, akkor szívesen elmondjuk.

Természetesen nem fogjuk elmondani. Bár párom szülinapjàt is ünnepeljük, akkor végülis az is elviszi a show-t, de mindegy.. lehet szülőknek elmondjuk, mert ők szeretnék tudni, de lehet nekik sem, lehet már nem is mondjuk senkinek, majd kiderül, ha megszületik. Szüleim akkor tudták meg mikor kijött anyukámból a baba. A régi szép idők. Lehetett tippelni. Ma meg jön a füst gép meg a lufi.

Úgyhogy a kérdésem nem arra tér ki, hogy fogom -e tudni már a 12. Uh-n a nemét, érdemes-e előre mondani, ne hogy félre lássa a doki es rosszat harangozzak be(mert màr nem fogjuk bejelenteni az biztos...)

Hanem arra terjed ki, hogy szerintetek miért nem érez örömöt tesóm és a sógorom a babánkkal kapcsolatban? Jogos volt, hogy én ez miatt elkönnyeztem magam és szarul esett. Természetesen le fog peregni rólam, ahogy minden más, de most nem akarom látni.

Ha találkozom tesómmal ő állandóan a babáról beszél, én őszintén abszolút nem szoktam beszélni a várandóságomról. Ő nagyon félti magát, én meg össze-vissza utazgatok és élem világom. Tehát még azt se gondolom, hogy túl tolnám a beszédet róla.