Melyikünk nincs a valóság talaján?

Van egy húgom akinek van egy lánya (3)

Nekem két gyerekem van, egy lány (6) és egy fiú (4). Közel lakunk de én már visszamentem régen (2 éve) dolgozni, a húgom meg még csak pár hónapja, így annyira sokat nem találkozunk annak ellenére, hogy egy utcányira lakunk egymástól. Nagyjából havi szinten összefutunk a szüleinknél, de szándékosan felületes kommunikációt folytatok vele, mert sokszor éreztette velünk, hogy ők a férjével mennyivel gondosabb, jobb szülők nálunk.

Termeszetesen sok dolog van, amit máshogy csinál ez nem is érdekelne ha nem szólná le állandóan a mi választasunk. A mostani téma amire a kérdésem vonatkozik valahol ott kezdődött, hogy nekem vissza kellett menni dolgozni és a kisebb gyereket be kellett adnunk bölcsibe másfél évesen.

Akkor jött az, hogy bezzeg ő majd otthon marad a lányával 3,5 éves korig. (óvodáig) Persze végül rájött, hogy a munkáltatója ezt nem támogatja, így beadta ő is a lányát bölcsibe pár hónapja.

Aztán most kaptunk érte, hogy milyen xar ez a bölcsőde ahová jár a gyerek, és miért ajánlottunk nekik.

Nekünk egyébként bevált, a gyerek szerette és minket nem igazán érdekeltek olyan szempontok, amikkel ők most nem elegedettek. (pl hogy nem áll le vele csevereszni a bölcsis neni meg, hogy egyszer haza kellett vinnie delben a gyereket, mert az köhögött és hivták)

Mi egy kisvárosban élünk de azért van pár óvoda, lehet valasztani és nemsokára lesz az ovis jelentkezés. Itt a városrészben is van 3, konkrétan 2 állami és egy egyházi ovi. A mi két gyerekünk a katolikus oviba jár(t), ami elég közel is van hozzánk, az egy kis óvoda.

Nekem sok barátnőm van akinek ovis korú gyereke van és egyöntetűen azt mondják, hogy mindenhol vannak olyan helyzetek ami kissé kellemetlen. Pl. betegen viszik be a szülők a gyereket, van neveletlen gyerek, nagyobb figyelmet igénylő gyerek, ADHD-s gyerek, vagy éppenséggel ha egyik másiknak olyanja van akkor csíp / harap a gyerek, vagy csúnya szót tanul a gyerek a társától, vagy az udvaron játék közben fellökik egymást, stb...

Mindegy melyik/mekkora óvoda, bölcsőde, iskola, akkor is mindenhol lesz ilyen és sehol sem lesz olyan, hogy MINDENT megakadályoz a pedagógus, mert 30 gyerekre van maximum 3 felnőtt.

Valahogy ő abban a hitben él, hogy ez nem átlagos, es nem normális, hogy mi ezt "tűrjük", hogy a gyerek ilyen közegbe járjon.

Nem érti meg, hogy elviheti a gyereket a világ végére is, de amíg 30 fős egy csoport addig biztos lesz olyan gyerek akivel konfliktusba keveredik majd az övé.

Ha nem is mondja ki, de folyamatosan érezteti, hogy mi hanyag szülők vagyunk, mert nem állunk ki a gyerek érdekei mellett, azzal, hogy olyan intézménybe járatjuk ahol nem nyályas kedves előzékeny nevelők és uilyen szülők vannak uilyen gyerekekkel. (ezt egyébként abból szűrte le, hogy ő közvetlenül a katolikus ovi mellett lakik és látja, hogy ott milyen rosszak a gyerekek az udvaron)

De ilyen nincs és óriási pofára esés lesz, amikor majd rájönnek, hogy nem csak a "bölcsi rossz színvonalú" hanem az oviba sem (válassza akarmelyiket") fognak úgy bánni vele, mintha ő valamiféle nagyságos asszony lenne. (Szerintem amúgy ő ezt érezteti is velük, és ezért sem állnak le vele a nevelők a bolcsiben, mert kellemetlen a viselkedése.. mármint sztem a nevelő nem kell hogy a szülő fenekét fényesre nyalja, az a lényeg, hogy a gyerekkel legyen normális és, hogy a szülőt tájékoztassa korrektül, tárgyilagosan a gyerek napjáról és ennyi..)

Szerintem (persze ez sajnálatos, de igaz) az van hogy ebben a rendszerben ezzel együtt kell élni. A gyereket meg kell tanítani megvédeni magát és kezelni ezeket a helyzeteket.

Szerintetem ez átlagos, valóságos. Szerinte ez nem valóságos. Szerintetek?