Úgy érzem nem szeretnek! Mit csinalhatnék?

Sziasztok! 17 éves lány vagyok, van egy 24 éves nővérem rajta kívűl még vannak bátyáim, de velük semleges kapcsolatom van. A bátyáim sokkal jobban kijönnek a nővéremmel, de ez nem zavar, hisz en sem keresem a társaságukat. Viszont úgy érzem édesanyámra szükségem lenne, mint minden gyereknek. A problémák ott kezdődnek hogy a testvérem állandóan cukkol (nem úgy ahogy általában a testvérek szoktak). Például bárkivel találkozok össze "rak" vele, ezt úgy értem hogy piercingeshez mentem, a szakembert nem ismerem soha nem találkoztam es nem is fogok nyilvan vele, semmi közöm hozza ,de a nővérem mar napok óta azt fúja hogy en mindenféle csovessel osszealnek ( nem is ertemiert gondolja ezt, semmit sem csinaltam a piercingesnél) persze ez nem nagy dolog tudom de nagyon bánt hogy mindig ezt halgatom. Édesanyám mindig is mellete ált, bármikor is szóltam neki hogy nem hagy, en voltam a hibás. Nővérem mindig bánt a kinezetem végett, eleinte vissza szóltam, noss mondanom sem kell anyám szemében en voltam a hibás. Nyilván nem vagyok szent, de soha nem volt ra pelda hogy amikor bant (eddig csak szavakkal) a nővérem mellem alt volna. Tobbszor volt ra pelda hogy valótlan dolgokat alitott rollam a nővérem, en hiaba momdt hogy nem igaz akkor is en voltam a hibás édesanyám szemében. Nővérem nem tartja tiszteletben a magánéletében sem, folyton beleolvas az uzeneteimben, anyamnak mikor elmondtam nem hitte el es füle botját sem mozdította. Igazából holnapig sorolhatnam az ilyen es ehez hasonlo történeteket, remelem mindenkinek at jott a problémám. A testvereimnek egy apjuk van, nekem mas edesapamvolt, o sajnos 10 éve elhunyt, ugyhogy ra sajnos ilyen teren nem tud segiteni. Rettentően el vagyok keseredve, ugy erzem nem számíthatok senkire. Mit csinalhatnek? Szégyellem bevallani de sokszor gondolkozom azon hogyha véget vettnek az életemnek talan jobb lenne nekik is, de nekem biztos. Annyira elvagyok mar keseredve mert egyszerűen nem tudom mit csinalhatnek. Bocsánat hogy ilyen sokat irtam, de mar muszály valakinek kiontenem a lelkem. Apropó kiobteni, édesanyámat egyszer megkértem had menjek el pszichológushoz kibeszelni magam, de azt mondta nem fog fizetni egy beszélgetésért, iskola psziologushoz nem fordulhatok, mert nem szeretnem oket kellemetlen helyzetbe hozni. Azert irom ide mert a kilétének sem szeretnem felvállalni. Bocsánat a helyesírási hibakert, illetve a mondandom hosszúsága. Köszönöm hogy meghallgatatok. Szép napot kívánok mindenkinek!