Bunkóság, ha sok éves felszínes névnapi/szülinapi köszöntéseknek, karácsonyi, újévi jókívánság küldésnek a testvérem irányába véget vetek?

Odavissza zajlottak ezek az smsek...a messengeren, facen már régen letiltottuk egymást....de ezek elmentek mindig. Élő ritka kapcsolatunk katasztrófa: Nem bírja a személyemet, és én se nagyon az övét. Azért rengetegszer próbálkoztam, mert szégyellem magam előtt is a rossz vagy semmilyen viszonyt. Azon gondolkozom, hogy befejezem az udvariasságokat az külsőségeknek eleget tevő boldog , kellemes ilyen olyat. Tragédia, mert itt a karácsony. Anyámnak mindig ő/ók voltak a család. Én csak egy elviselhetelen, de létező teher. Ha megyünk hozzá, én egyik nap, a tesómék a másik nap. Őket ebéddel várja, engem max. maradékkal, de összehozni a két testvért az soha. Anyám öreg. Így elfogadta így jó neki, ami bennem rengeteg keserűséget hoz. Így mindig feszkó van. Sokat dolgoztam ott, kert takarítás, de nem igazán tetszett nekik. én vagyok a senki, ők a mindentudók (imádott sógor). Én aki egyedül, az idegbajos, csípős nyelvű nulla. Megmondták többször, hogy ne menjek oda. Persze ezek mind kimentek a gyerekim felé stb. és egyre rosszabb lett a légkör. Sok ígéret után azt gondolom, már régen be kellett volna tartanom, nem megyek oda, és nem köszöntgetek. Nagyon fáj, és biztos hibás vagyok benne. Tehát a kérdés, mennyire minősít le engem, ha nem köszöntgetek és kívángatok tovább, hanem eltűnök?!

Hiába jönnek szemétkedő válaszok, egyre se fog válaszolni. Tehát nyugodtam lehet kígyótbékát összehordani rám névtelenül, ismeretlenül. Nem érdekel. A kérdésre választ várok, aki nem rosszindulatú