Szerintetek normális dolog amit a húgom csinál? Nem lesz káros ez a túl sok sorozat nézés?

Én 35 évesen szintén török sorozatozok. Egy másik oldalról közelítem. Éltem külföldön, pár kúlturából vannak is ismerőseim. A törökök tele vannak érzésekkel, ami a magyar társadalomban szégyen. Szégyen, ha egy férfi sír, küzd. Miért? Mert sajnos traumatizáló, diktatórikus, kontrollmániás magyar társadalomban élünk és nekünk a férfi az, aki megmondja a tutit, kemény, nagyhangú, odabasz az asztalra, érzelmek nélkül. Holott a normális az lenne, ha az érzéseiket ki tudnák mutatni. Ez teszi valóban vonzóvá a férfit, és ez ritka kincs. A magyar férfiak azzal foglalkoznak, hogy mekkora a farkuk, a bankszámlájuk, milyen kocsijuk van. A régi értékek, az érzelmek, a küzdelem a nőkért, a családi, baráti, testvéri szeretet, empátia teljesen ismeretlen. A saját barátaikat kibeszélik, elárulják kétszáz forintért.

Tehát egy olyan álomban vagyunk a sorozatok nézésekor, amit mi is szeretnénk, mert simán lehetne valóság is, csak normális társadalom kellene hozzá. Nem vétlenül nincsenek magyar szappanoperák, csak szinte erőszakos fimek, elvétve pár Barátok közt jellegű mindenki mindenkivel tömbházas sorozat. Mi a mások valóságshow-életét szeretjük, amit ki lehet pofázni. Egy romantikus, de drámai sorozattól a magyar ember szorongana, le is ugatná a kommentekben azt, akinek az tetszik. Nem tartunk sajnos ott még agyilag.

Én HP fanficeket írtam 14 évesen, meg Charmed fanficeket.

25+ vagyok, és kiadatási folyamatban az első fantasy-könyvem.

21-es vagyok. 3 éve költöztünk haza külföldről, közel 4 évet éltünk kint. Átlagos emberek vagyunk, nincs hitelünk, élünk, elvagyunk, sajnos a pénzt rosszul osztjuk be míg így is, pedig nem keresünk rosszul, valami probléma mindig van, de ez a mi dolgunk persze, mindig megoldjuk, igyekszünk panaszkodás nélkül élni. Nincs gyerekünk. Már ez is szálka mások szemében, de hogy miért, azt nem tudja senki megmondani. Nincs olyan nap, hogy ne döbbennék meg valamin, akár online felületen, akár személyesen. De már tudom kezelni magamban. Igazi barátaink nincsenek, folyamatosan csalódunk az itthoni emberekben. Több éves, évtizedes ismeretségben is voltak olyan meglepetések, hogy csak pilláztam. Én elmentem terápiára, mert más embereket soha, semmilyen körülmények között nem lehet és nem is kell megváltoztatni, nekem kellett változtatni a felfogásomon, a sorozatos butaságok miatti szorongásomon, agresszivitásomon, még majdnem el is váltunk férjemmel, mert én is mindig mást hibáztattam.

Ez tudom, nem a kérdéshez tartozik igazából, lényeg, hogy a sorozatnézés nem lesz káros a hugodra, még mindig jobbnak találom, mint idióta, káromkodó, c-típusú csajokat, pasikat nézni tiktokon, és azt hinni, hogy azzal fogja vinni valamire.

Tini

Idealizál, álmodozik.

Az a káros, ha beleragad az álomvilágába.