Mit csináljak hogy legalább én is számítsak egy kicsit?
A bátyám 20 éves, én 17 vagyok. Anyuék rózsaszín ködök át néznek mindent ha a bátyámról van szó, de ha rólam akkor kategórikusak és cseppet sem kedvesek. Értem én hogy első gyerek, ráadásul fiú, régi beidegződések szerint ez kiemelt szerep. Meg aztán 2 éve, “sok próbálkozás után” lett egy kishúgunk is, aki tényleg baromi aranyos, de minden figyelmet elvon.
Például mikor 2 éve a bátyám hazahozta a barátnőjét anyuék el voltak olvadva: hogy ez a kislány milyen aranyos, teljesen Petinek lett teremtve, kedves, tisztelettudó, stb. Mikor hallottuk őket szeretkezni anyu csak legyintett: jaj a fiatalok szeretik egymást.
Bezzeg mikor én mosolyogva köszöntem el egy sráctól a kapuban, még a küszöböt nem léptem át, anya már közölte hogy eszembe se jusson ezzel a sráccal randizni! (Lehetőségem sem nagyon lett volna rá, de mindegy.) Akkor az egyszer kisértek haza, és tök jó érzés volt, amíg be nem mentem…
Mindig ha ittunk/iszunk direkt barátoknál alszom, mert anyu engem mindig megvár, és ha bármi nem oké, akkor már le vagyok baszva, meg bünti. Egyszer mentem haza úgy hogy 2 koktélt ittam, és utána egy hónapig csak suliba mehettem. Persze ha a bátyám maradt ki a szüleim nyugodt szívvel lefeküdtek, és azt is leszarták ha talaj részegen jött haza. Sőt én láttam a bátyámat orfűn beszívva, nem köptem be, amikor ő megtalálta a cicit a táskámban kitette az asztalra otthon, hogy mindenki lássa milyen rossz kislány az ő húga…
Már nagyon zavar ez a kettős mérce, bármikor ha van egy kis sikerem, tuti hogy a bátyám már többet ért el, és akkor én nem is számítok.(nyilván baszki mivel van 3 év előnye). A bátyám kapott pénzt a jó versenyeredmények után, nem is keveset, meg mindenkinek mesélgették milyen ügyes. Mikor festési pályázaton kiemelt díjas lettem májusban kaptam 1 gombóc fagyit, és ezzel letudtak. Mivel kb sehova nem mehetek nyáron csak itthon ülök és tanulok a vizsgámra, kezd egy kicsit fomom lenni, (félelem attól hogy valamiből kimaradsz) mivel az összes barátom bulizik, utazik, randizgat, hülyeségeket csinál és stb. Kezdem azt érezni hogy soha nem leszek elég jó. A bátyám okos és tehetséges, a húgom meg zabálnivalóan cuki, a kettő között meg ott vagyok én.
Bocsánat, ez hosszú lett.
Középső gyerek szindróma ( [link] Olvass utána, jó volna, ha a szüleid is megtennék.
Magadat magadhoz mérd, és kezd el keresni saját magadban az értékeket, majd tudatosítsd azokat. Érdemes eljárni sportolni, sokat tesz a szellemi egészségért is.
Nézd. Ez nem csak a te családod átka. Igazából majdnem minden családé, ahol 3 vagy több gyerek van. Nem tudják ugyanúgy kezelni őket a szülők, habár valószínű, hogy ugyanúgy szeretnek.
Már 2 testvérnél is más a mérce. Én idősebb testvérként sokkal jobban voltam fogva és sokkal kevesebbet kaptam, mint most a tesóm. Bár tény én vagyok a lány és öcsém van.
Annyit tudsz csinálni, hogy lexarod őket. Elmész egyetemre, beköltözöl koliba és nem jársz haza. Ennyi.
Semmit, úgyse tudsz semmit csinálni. Nálunk ugyanez volt a helyzet, anyám szemében a mai napig a bátyám a minden, és igen, pont ugyanezek a dolgok voltak porondon, neki mindent lehetett, amit nekem nem, neki mindent elnéztek, amit nekem nem, minden, amit csinált sokkal érdekesebb és értékesebb volt.
Mondjuk, ma már nem is tartom a kapcsolatot a családdal, mert más szempontból is diszfunkcionális volt az egész. A lényeg, hogy csinálhatsz bármit, soha nem fog annyira szeretni, mint a testvérdet. Persze, számonkérheted és veszekedhetsz, úgyis letagadja majd a dolgot, talán még maga előtt is.
Fuj, de utálom az ilyen szülőket.
Főleg az őskövület gyöpös agyuk miatt, hogy csak a fiú a gyerek...
Szaporodni sem engedném az ilyet.
Na, de egyneműeknél is előfordul ám kivételezés.
A középső gyerek-szindróma meg valóban létezik.
Az ismerősömnél a szülők 2 gyereket terveztek, egy fiút és egy lányt.
Megszületett az első, fiú. Hurrá!
Jöhet a következő, megszületett ő, szintén fiú, szülők csalódtak, de nem adták fel, megszületett a hugica, a család szeme fénye. Magyarán a srác az úgymond fölösleges gyerek volt mindig a családban, ami az egész életére kihat, sehol se tart, mert úgy voltak vele, amiket ő csinált, az semmi, meg miért így, miért úhy.. Aztán már szarik bele mindenbe...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!