Hogyan gondolkozzak ebben az esetben?

Kíváncsi lennék, hogy ti az én helyemben hogyan gondolkoznátok.?

Vannak testvéreim, és unokatestvéreim akikkel "közel" állunk egymáshoz

A családban én vagyok a legkisebb és született egy kisbabám akit annyira vártunk, mindenki örült neki meg "ooo én már most így szeretem meg úgy" és amikor megszületett azt hittem,majd mindenki eljön megnézni hiszen ő nekem/nekünk egy nagy boldogság volt szüleink halála után...

De amikor megszületett csak az egyik testvérem jött el hozzánk ( ő az édestestvérem a többi csak fél), akivel szinte mindennap tartom a kapcsolatot. De a többi...az egyik azért nem jött el mert rossz a gyereke, a másiknak én könyörögtem, a harmadik nem is látta volna ha nem viszem le karácsonykor stb. stb...

Nekem ez nagyon rosszul esett, hiszen amikor nekik lett gyerekük én egyből ott voltam, segítettem stb.

Már több mint egy éves a gyerekem és még a szülinapjára se jöttek el, fel se köszöntötték meg semmi, csak 2 testvérem jött el. De facebookon meg mindig irkálnak, hogy "jaj hivj fel hagy nezzem a gyereket, meghalok érte olyan szép" de amugy egyikse foglalkozik vele/velem. És ez azert is esik rosszul mert a csaladbol nekem mar csak ok vannak es ahogy eszreveszem nem is foglalkoznak velunk egyaltalan, felse hivnak, nem is irnak...

De en meg annyira magamra vettem ezt az egeszet, hogy ennyire nem tartunk ossze, de kozben meg annyira ideges is vagyok rajuk, mert mindig azt mondjak hogy " hozd mar le a kisgyereket hagy nezzem meg".

De nem akarom levinni mert annyira zavar hogy ok en vigyem a helyukbe, ha annyira latni akarjak jojjonek el, igy vagyok vele.Nem is keresem oket mar egyaltalan, ha szulinapjuk van irok de amugy mar maskepp allok hozzajuk ezota. Az édestestverem az egyetlen aki mindig jon amikor ideje engedi.

Nem tudom, ti hogy allnatok hozza? Csak en fogok fel ilyen drasztikusan vagy ti is ezt csinalnatok a helyembe? Ne haragudjatok ha hosszu lett, ki kellett magambol irni, mert mar ezzel is almodok. Koszonom szepen ha valaszoltok.