A testvérem irigy rám, emiatt folyamatos a vita, feszült hangulat? Hogy kezeljem, ha szerinte mindig neki van igaza?

Nem, nem fapina vagyok, ahnem szakember, és rühellem azokat, akik arra nem képesek, ha már választottak egy szakmát, azt tisztességesen megtanulják, csak a kiskaput keresik. Remélem, belefutsz egy ilyen orvosba, könyvelőbe.

Ezt az egy reszt alairom!! Nem lehet mindent bemagolni es 500 oldalbol kiszenvedni a legfontosabb 15 oldalt..

Szerintem azzal segítesz neki a legtöbbet, ha békén hagyod. Ezt minden rosszindulat nélkül mondom. Elhiszem, hogy te valóban csak segítenél szeretnél neki és nem rossz szándékkal ajánlod fel a jegyzeted például vagy nem csak felvágni akarsz előtte stb., hogy ő direkt rosszul érezze magát tőle, direkt te tűnj fel jobb színben vagy hasonlók. Ugyanakkor neki ez valószínűleg így jön le, ő így érzi és ebben az esetben szerintem okosabb döntés visszavonulni, elkülönülni tőle amennyire csak lehet. Valószínűleg valóban irigy lehet és rosszul érzi magát ebben a helyzetben, de éppen ezért mondom azt, hogy te is próbáld meg elkerülni annak a lehetőségét, hogy ebből probléma legyen. Nem azt mondom, hogy titkolózz előtte vagy tagadd le, ha neked éppen valami jól sikerül, valaminek örülsz stb., de ne hozd fel előtte direkt, próbáld meg kerülni ezeket a témákat és szituációkat. Illetve gondolj arra is, hogy ez valószínűleg neki sem könnyű. Én abból a szempontból átérzem a testvéred helyzetét, hogy magam is csúsztam - pasziváltam az egyetemen és utána nagyon nehéz volt visszarázódni az egyetemi életbe, minden szempontból. Nem ismertem senkit, hiszen a saját évfolyamom nagy része addigra már lediplomázott és így nulla szociális életem volt (hiába próbáltam beszélgetni és ismerkedni a többiekkel az már egy összekovácsolódott csapat volt, illetve hiába csak egy-két év korkülönbség volt köztünk én is öregnek érzetem magam hozzájuk, őket pedig túl gyerekesnek, túl "másnak" tartottam, nem volt semmi közös pont, közös ismerősök, közös emlékek stb., semmi és hiányoztak a saját szaktársaim, a megszokott közeg), illetve ez a tanulmányokat is megnehezítette (ahogyan te is írod, hogy volt előre kidolgozott kérdéssorod, mert kaptál valakitől... na én ilyet nem kaptam mivel nem ismertem senkit, nem volt kivel megbeszélni az egyetemi dolgokat, nem volt kivel együtt tanulni, nagyon sok információ nem jutott el hozzám). Az oktatókkal sem volt könnyű, mert valaki egyáltalán nem emlékezett rám és a nevemet sem tudta (az ismerős arcoknak örültek, többet segítettek nekik általában), míg más pontosan tudta ki vagyok és nagyon lenézően, megalázóan viselkedett velem amiért még mindig ott voltam, még mindig nem tudtam lediplomázni. Én is rosszul éreztem magam a történtek miatt, egy kudarcélmény volt számomra, csalódtam magamban, csökkent az önbizalmam, még a szakváltáson is elgondolkoztam vagy azon is, hogy soha többet nem tanulok semmit, de közben mégis szerettem volna elvégezni a szakot. Szóval ez egy nagyon nehéz időszak volt számomra és valószínűleg én sem viseltem volna jól, ha azt látom, hogy közben másoknak mennyivel könnyebb, jobb, pozitívabb, sikeresebb élete van, akár az egyetemet, akár a szociális életet tekintve. Nem a másiktól sajnáltam volna, hanem arra emlékeztetett volna, hogy az én életem ahhoz képest egy nagy nulla és csak tovább marcangoltam volna magam.

Ha egy tárgyból vki egyetemen 3szor bukik, az azt jelenti, hogy összejött az illetőnek egy 3/3-as, ami után kirúgják az egyetemről a hallgatót. Szóval, ha legközelebb kamuznál, előtte nézz utána a dolgoknak.

Mármint háromszor bukik ugyanabból a tárgyból. Akkor lesz 3/3-as.