Öcsém kezd teljesen szétesni. Van még esély, hogy jobbra forduljon a helyzet?

Egykori osztálytársam 22-26 éves kora között volt rendőr, jó arcú gyerek volt még az elején, ismét összefutottam vele pár hónapja akkor már felmondott, ő köszönt rám, én meglepődtem mert nem ismertem meg, arcra most 26 évesen úgy néz ki mint egy 35 éves, száraz sebes a bőre, sápadt, és ráncos nagyon.

Beszélgettünk dolgokról, mikben kellett intézkedni, volt olyan több napos elhunyt nyugdíjas akihez őket hívták, koszos hajléktalanokkal foglalkozni, nem tudom mi járult még hozzá hogy tönkre ment ilyen fiatalon.

Persze, van esély rá, hogy jobbra fordul. De ehhez neki kell akarnia, te, kvázi kívülállóként, semmit nem tehetsz azon kívül, hogy biztosítod, hogy ott vagy, hogy segíts neki, ha szüksége van rá.

Ez egyébként pont olyan foglalkozás, hogy nagyon sokan később döbbennek rá, hogy mennyire nem nekik való. Ennek egyik oldala, hogy lelkileg is megterhelő lehet, amiket csinálni kell, másrészt fizikailag is kimerítő tud lenni, mellé még a fizetés sem egy hjaj-de szuper.

Ha közrendes, akkor nem csoda hogy kikészül. Minden sz.rhoz téged küldenek. Meg van olyan város ahol tök jó, összetartó csapat van, de van olyan is ahol pokol dolgozni, fúrják egymást a kollégák meg mindenki fellengzős. Ha pedig egy idősebbel van együtt egy amúgy is sz.r csapatban, akkor ez fokozottan igaz. De ez nyilván más munkahelyen is így van.

Pszichológus van (neki kötelező is megjelenni bizonyos időközönként), azt ő bármikor felkeresheti a szerven belül, de nyilván ez csak rajta áll.