Mit találjak ki, hogy ne kelljen elmennem a nővérem meglepetés szülinapi partijára?

Nem tudom, voltatok-e már puccos étteremben, de én sem érzem jól magam ott. Szerencsére kevésszer kellett eddig ilyen helyre mennem (konkrétan egyszer), de egy is sok. Nekem sem a világom. Alapból nem szeretek öltönyben enni, de a sok sznob újgazdag is taszít. Köszi, nem.

"szeretem a tesómat, ennyit meg tudok tenni érte"

Tudnék, de én inkább nem ennyit, hanem annyit teszek meg érte.

Attól függően, hogy mennyire vagytok jó kapcsolatban és mennyire lehet velük őszintének lenni:

1. Megmondod az igazat, hogy nincs kedved odamenni és már felköszöntötted. Ha olyanok, megértik.

2. Ha nem olyanok, akik megértenék, akkor egyszerűen beteg leszel.

3. Beugrassz pofavizitre egy fél órára aztán eljössz valami indokkal.

Ha ez egyik sem jó és megsértődnek, akkor nem kell erőltetni velük a kapcsolatot. :D Csak azért mert a szerencse beledobott egy családba nem jelenti azt, hogy azokkal az emberekkel jól is fogod/kell érezni magadat.

Amúgy én megértem a kérdezőt, én is feszengek nagy társaságban idegenekkel és nem tudok olyan könnyen feloldódni és elbeszélgetni bárkivel. Aztán meg kapom a 'de csendes vagy' beszólásokat. Hát kinek jó ez? A másik félnek is csak kellemetlen. Miért kell ezt erőltetni? Vannak ilyen emberek. És ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyire szeretem a családomat. A nővérének mennyire lenne attól jobb, hogy ő ott szorong és kényelmetlenül érzi magát?

De egyébként szerintem így volt illendő, hogy téged is meghívtak. Az lett volna furcsa, ha mindenki mást igen, téged meg nem.

Az se mindegy, hogy önfinanszírozó e a puccos buli vagy sem?

Nekem is van olyan barátnőm akinek a gazdagabb barátnők mindig a legdrágább helyre rendezik a partikat DE önfinanszírozásra. Volt egy-két olyan aki elment egy koktélos bulira és egy üveg vizet nem tudott venni magának az ott messze gáz volt. Én általában pénztárcától teszem függővé, hogy elmegyek e vagy sem. Legutóbb még valami nem egyszerű öltözködési etikett is volt… nyilván nem melegítőbe megy az ember étterembe, de azt a fajta elegáns mércét én meg sem tudtam volna ugrani.