Mit tudnék csinálni? A nővérem konkrétan utál.

Mostanában, egyszerűen nem tudok mit kezdeni a nővéremmel. Ott kezdődött, hogy mindenbe beleszólt, ami egyáltalán nem tartozik rá, és utána kiakad, hogy én így meg úgy, egy panaszom se lehet rá, mert hogy ő jó nővér, sose bánt. Utóbbi hetekbe, bármikor odamegyek hozzá csak egy ölelésre, semmi többre, ideges, üvöltözik velem, már megint itt vagyok, idegesítő vagyok, hagyjam már békén. Az utóbbi napokban azonban lökdös, teli torokból üvöltözik, ha valamit nem csináltam meg, vagy ha valamít így csináltam, már csapdos, megüt teli erőből, kiabál, hogy azonnal tűnjek el, fogjam be a pofám, stb stb.

Kikészülök, mert jó kapcsolatom volt a nővéremmel, de most meg így viselkedik velem, és a szüleim nem szólnak rá, pedig hallják.

Anyukám is néha így beszél velem, és már nem bírom lelkileg. Vannak barátaim, akik alapból nagyon sokat segítenek, de nem bombázhatom őket folyton a problémáimmal.

Pszichológus kizárva, az iskolában nincs ilyen, csak néha alkalmakkor bejön előadást tartani.

Egyéb családtaghoz nem fordulhatok, mert mi vagyunk a ,,tokeletes,, család.

Az ünnepek is egy rémálom volt, velem kiabáltak, én voltam a legvégén a hibás, hogy soha nem törődök senkivel, csak magammal, és élni se lehet mellettem.

Elvárások vannak felém iskola terén, amit képtelen vagyok teljesíteni, mert nem vagyok olyan okos, mint a nővérem, és bármennyiszer mondom, az rá a válasz, hogy tudom teljesíteni.

Konkrétan magamra vagyok utalva, és nem tudom mit kezdjek.

Ha valaki járt már hasonló cipőben, szívesen meghallgatom, de egy pár biztató szó is jólesne.

Köszönöm, ha végigolvastátok, Boldog új Évet Mindenkinek!