Szerintetek mit kellene hogy csináljak ebben a helyzetben?

Gondolkodtam rajta hogy ezt a kérdést a Családi kapcsolatok kategóriába tegyem-e fel, vagy a Vallásban. Végül úgy döntöttem hogy ide írom. Azért volt kérdéses mert nekem fontos a keresztény értékrend (nem politikai okokból mint sokaknak) és lehet hogy itt beszólogatnának amiatt, hogy így nézem a dolgokat, de mindegy, ide írom.

Szóval arról van szó, hogy egyedülálló 26 éves férfi (de inkább még fiúnak mondanám magam) vagyok és otthon élek. Többen vagyunk testvérek, ez nem is olyan fontos. Az egyik szülőm meg egyik testvérem kint dolgozik külföldön (nem váltak el, csak a megélhetés végett) én meg apámmal és a bátyámmal itthon vagyok. Kb egész felnőttkorom arról szól hogy másoknak megfeleljek, segítsek és magyarul mondva azt tegyem amire megkérnek segítség gyanánt. Ezt valameddig még én is elfogadom, mert ha mondjuk a házat újítottuk vagy renováltunk akkor persze hogy segítek (még ha nem is volt mindig kedvem) mivel én is itt lakom. Viszont vannak dolgok amiket sajnos nemtudok szó nélkül hagyni és ebben kérném a segítségeteket, hogy ez csak szerintem túlzás vagy én vagyok a szemét?

Sokszor érzem azt hogy érzelmileg vagyok zsarolva, olyannal hogy ha nem segítek akkor én vagyok a lusta, semmirekellő aki csak egész nap játszik a gépen (ez régen valamennyire igaz volt, de már 7-8 éve nem).

Télen a legrosszabb a dolog. Ilyenkor jön falun a disznótor szezon és páran foglalkoznak ezzel. Megveszik az állatot olcsón és feldolgozzák, kb minden része el van adva, tiszta haszon. És hát nálunk is ez megy, amit én nem nagyon szeretek. Munka mellett ilyenkor még az egész hétvégém is elmegy erre (a szombati munkanapot is el kell kérnem ilyenkor). Mondtam a bátyámnak, hogy az rendben van ha a testvér segít a másiknak valamiben. Itt is ha arról lenne szó hogy konyhára disznóvágás akkor szó nélkül csinálnám, még úgy is hogy nem eszem. Viszont szóvá tettem hogy ha egy télen 5-6 nagy állat le van vágva mert ő még a munkája mellett feketén ebből is pénzt akar keresni, az már kicsit túlmegy a "segítség" kategórián legalábbis szerintem. Ilyenkor szoktam azt kapni (ha felhozom hogy én nem akarok ezzel foglalkozni) hogy egy lusta ember vagyok és inkább akkor menjek játszani meg aludni majd ők (apámmal) dolgoznak. Ilyenkor érzem azt hogy kihasználja hogy befolyásolható vagyok. Tehát már pár éve így múlnak el a telek, hogy jópár hétvégén olyat csinálok amit ki nem állhatok (de még csak azt se mondhatja rám hogy megeszem amit segítek mert nem is fogyasztom) és pénzt se kérek érte (nem is tenném). Viszont azt már mondtam hogy akkor én is beszállok pár száz euróval a kiadásokba hogy akkor már nekem is megérje csinálni. Ilyenkor az van hogy á dehogy azt nem, ez az ő biznisze én csak jótestvéri szeretetből segítkezek.

Vannak még ilyen apróságok, amik miatt mostanában nagyon elment a kedvem az itthon levéstől és egyre azt érzem hogy el kellene mennem valamerre. Viszont a változásokat nem nagyon szeretem és ilyenkor jönnek azok a gondolatok hogy mégis hova, mikor, mit csináljak stb...

Szoktam olvasni a Bibliát és próbálok úgy élni ahogy ott tanítják, de sokszor harcolok magammal. Egyszerre érzem hogy változtatnom kellene de nagyon, meg azt is hogy nem lenne jó ha ilyenekre rámenne a testvéremmel a kapcsolatunk és inkább segítek még ha nekem ez rossz is. Szóval próbálom mások érdekeit az enyémek elé helyezni, és ez sokszor működik is, de van hogy mérges vagyok és gyötrődök magamban.

Szerintetek mi volna a legjobb döntés számomra? Aki ismeri a Bibliát az nyugodtan írhat abból válaszokat amik beillenek az én helyzetembe.