Jogosan haragszom a húgomra? Nagyon fáj amit mondott...
Van egy 4 évvel fiatalabb húgom. Mindketten huszonévesek vagyunk. Ő korán férjhez ment, van egy 2 éves unokahúgom. Minden hétvégén egy teljes napig vagy én vagy édesanyánk vigyáz az unokahúgomra.
Múlt hétvégén mikor elmentünk a gyerekért, egy hülyeségen összeszólalkoztunk a húgommal és a fejemhez vágta hogy nem csoda hogy nincs senkim, mert engem nem lehet elviselni. Nagyon rosszul esett mert volt egy férfi aki éveken át hitegetett, aztán most kiderült hogy közbe barátnője van már egy éve, plusz a friss kapcsolatom nemrég ért véget megcsalás miatt. Szóval a magánéletem eléggé a padlón van, erre még húgom is velém rúg. Közöltem vele hogy szégyellje magát és hogy jó ideig nem kívánok vele beszélni.
Ennek ellenére most úgy tűnik anyám is az ő pártját fogja, hogy valóban kissé hirtelen felkapom a vizet mostanság, és hogy legyek már kicsit belátóbb, miért kell mindig csinálni a feszkót.
Kíváncsi lennék ki mit gondol.
Kérdező, én a helyedben leülnék szépen nyugodtan a húgommal és megkérdezném, pontosan miért vagyok szerinte elviselhetetlen, aztán elgondolkodnék a válaszán.
44 voltam
22. komment, tőled, kerdezo:
"Az tuti hogy közvetlen előtte én még annyit mondtam hogy fejezze már az ordibálást, mint az utolsó putris c.g@nyok (bocsánat de ez csúszott ki a számon) úgy nézhetünk ki és erre hangzott el az ominózus mondat."
"Nem putris cigányoztam le..."
Hát de.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!