Jogosan haragszom a húgomra? Nagyon fáj amit mondott...

Hát ha anyukád szerint is sokat feszkózol mostanság, akkor csak van benne valami igazság, nem? Gondolom ezek szerint nem egyszeri eset.

Ez a beszólás meg elhiszem hogy rosszul esett ilyen előzmények után, de nem hinném hogy véresen komolyan gondolta a húgod...

Megmondom őszintén, az egész veszekedésnek köze nincs ahhoz, hogy milyen a kérdező vagy a huga természete. Az egyetlen, amiért számít az annyi, hogy ez bosszantotta fel annyira a hugot, hogy beszólt.

Van nálunk is a családban egy kisholgy, aki kedves, aranyos és okos, szeretnivaló. Sokan nem is értik, miért nincs férjnél, hiszen olyan tökéletes. Annak tűnik. Aztán ha hosszabb időt tölt vele az ember, akkor rájön, hogy vannak olyan dolgai, amiket nem mindenki tud elviselni. Pl elég ragacs típus, ha van pasija, akkor szószerint rajta lóg, max a wcre tud egyedül menni a fickó és hasonlók.

Ha nincs senkije, siránkozik, hogy miért van ez. Próbáltuk már finoman jelezni neki, mi a baj, de nem veszi az adást. Előbb utóbb nálunk is kibukhat egy ilyen "kibírhatatlan a termeszeted" megjegyzés, ha valakinek tele lesz a hócipője vele.

Gondolkozz el, kérdező. Nem mindig más a hibás. Bunkón szolt be, de lehet hogy igaza van. Főleg hogy anyátok is mellette áll.

Érdekes, 1 szitut tudunk, de mindenki pszichológus egyből. Nem tudjuk a hét többi napja hogyan telik.

Nálunk pl alapból anya nővérem pártját fogta. 3-an vagyunk 2 fiú és nővérem. Mi soha nem nyerhettünk vele szemben. Amikor megszületett az első unoka, nyilván nővérünknék, akkor mi még jobban "összementünk". Nyilván nővérem, ezt a kis ártatlan lelkével mindjárt ki is használta.

Ezt csak azért írtam le, mert én bele tudom magam képzelni a szituba és simán ez is lehetséges.