Annó 5évig voltam gyámja a hugomnak. Anyunk meghalt, apja ivott nem jól jöttek ki. Albérletbe laktunk. Baba korától a viszonyunk nagyon jó volt, kb 13 éves koráig.Újabban fennhangon beszél velem,semmit sem segít . Ez miért lehet? Többi lent

Még jó hogy kamasz!

Eleve csak 20 éves, pár napja 19 évesen még kamasz volt(teenager), akkor is ha kizhazánkban ez már teljesérték felnőttnek számító kor. Még be sem fejezte a fizikai, biológiai érést(23).

De a viselkedése leginkább azért kamasz, mert pont, mikor lázadhatott volna, tragédia érte, így jól elcsúszott a kamaszkori lázadás dolog(ami későn menstruálni kezdő lányoknál amúgy is kezdődhet 15 évesen, nekem 16 után kezdődött, a súlyom miatt akkor kezdett beindulni a nemi érés..).

Szerintem mire valamennyire feldolgozta anyukája elvesztését, jött a lázadás 17 felé, gyorsan férjhezment a fene nagy lázadásban 19 évesen, most meg kezd "megjönni az esze", és most kezd nőként viselkedni, és épp sajnálja magát, amiért ilyen hülye döntéseket hozott. Figyeld meg, jól ott fog hagyni titeket, és nagyon jó döntés lesz.

Amúgy szerintem is pasi a kérdező.

13, majd ott lehet a probléma, hogy ha a kishölgy dolgozni megy (tudom, ez az összefüggés jelen esetben értelmezhetetlen :D ), a munkáltató, balesetvédelmi okokra, vagy a dress code-ra hivatkozva megtilthatja a műköröm viselését. Iskolai szabályzat is tilthatja.

...meg jó néhány pasi személyes szépérzéke is...

1. Az "egy hónapot kap és megváltozik vagy mehet ahova akar" tanácsokat és tanácsosokat kidobni a p|csába. Ez így nem működik. Működne egy kb. okésan felnevelt embernél esetleg.

2. A lány 13 évesen elvesztette az anyját, az apja alkesz (= kb. sose volt). Korábban elköltözött a nagytesója, akivel emiatt nyilván lazult a kapcsolat. = 13 éves kora óta (legzűrösebb személyiségváltozási időszak) nem volt igazi érzelmi támasza, viszonyítási pontja. Ez az ember még nem felnőtt. Félfelnőtt sem. Csak nagykorú.

3. 19 évesen házasodott (az ember 23-25 éves koráig agyilag - szó szerint - nem felnőtt), ami egy roppant éretlen döntés (de ettől még lehet sikersztori később).

4. Műköröm: 18 éves koráig a tesójának az eltartottja volt (nagyobbrészt), utána a férjéé. Nem volt eléggé motiválva az önellátásra. Gyanítom, a szerelemrózsaszín köde alatt mindent a férj intézett.

5. Amit tenni lehet/érdemes: Egy jobb hangulatú pillanatában leülni vele, és elbeszélgetni. A nagytesó legyen oldott, és roppant vigyázzon arra, hogy indulatmentesen fogalmazzon. Viszont készüljön fel, hogy a húg indulattal reagálhat. Következő körben esetleg a férj beszélgessen erről el vele. Ha az nem hat, akkor érdemes pszichoterapeutát bevonni.

"Kamasz, ilyenkor nehezebb picit velük." #8-at kár volt leszavazni, mert igazat mondott. A kamaszkor bizonyos pszichikai változásokkal jár stb. Ha nem olyan a környezet, akkor ez késhet. Éveket, évtizedet. Ettől még az illető dolgozik, fizet számlát, csak itt-ott baj van vele.

Én is most szívok vele, hogy már 20 éve külön élek, de ilyen-olyan okok miatt most 5 éve jött ki, hogy elmondjam anyámnak, mi nem tetszett nekem abban, amit csinált. A kamasz beszélt belőlem. Nem jó. A csendes kamaszkortól mentsen meg az isten!

En kiraktam a ocsemet.

Hasonlo helyzet volt. Befogadtam mett azt mondta csak 3 honap. Fel ev utan raktam ki mert szo szerint henyelt zabalt semmit nem adott bele es semmit nem segitett.

Elegem lett. Osszeszedtem a cuccait kiraktam az ajto ele es zarcsere. Mikor orditott rahivtam a rendort.

Hal istennek azota rendbejott az elete. De az kellett neki h tolem kapjon egy magy "pofont".