Mit csináljak, hogy a testvérem valóban testvérként viselkedjen velem?

Van egy bátyám, aki nálam kilenc évvel idősebb, mi ketten vagyunk testvérek. Sajnos benne mindig volt egy rivalizálási vágy velem, állandóan versenyzett és féltékeny volt a sikereimre, ha pedig ő ért el sikereket az életben, akkor lenézően tekintett rám. Kiskoromban sokszor bántott ez a viselkedése, de a szüleim teljesen ráhagyták, hiába panaszkodtam, én voltam a túlérzékeny. Ma már ott tartunk, hogy 10 éve házas ember és egyáltalán nem ír rám, nem érdeklődik, nem keres. Tavalyelőtt karácsonyra adtam neki ajándékba utazást, el is ment a családjával, és úgy jött vissza, hogy egy hűtőmágnest, semmit nem hozott, holott én mindig vittem neki és a családjának valami kisebb ajándékot. Az ünnepek is egyre kiüresedettebbek, legfeljebb egy-két órát vannak nálunk, aztán rohannak is el. A kislányának egyszer öt alkalmas állatkerti bérletet adtam ajándékba. Úgy használták el, hogy egyszer se hívtak, hogy menjek velük. Ha programra hívtam, sohase ért rá, a haverjával meg három hétre is elment külföldre. Ja és a haverját "jótestvérnek" nevezi, és a születésnapján a facebook-on felköszönti. Velem sohase tette ezt. Egyik évben készített egy naptárat, amire az összes keresztnevet felrakta, egyedül az én keresztnevem maradt ki róla, és amikor megkérdeztem össze-vissza beszélt. Valami nagyon félrecsúszott köztünk, csak nem tudom hogy mi. Én nem bántottam meg, vagy ha úgy érzi, miért nem áll elém és beszéli meg velem? Olyan elzárkózó az irányomban, hogy nem tudok ilyenekről beszélgetni vele, meg azonnal megsértődik, ha olyat hall, ami neki nem tetszik. Nagyon zavar, hogy olyan mintha meghalt volna. Van és még sincs. Egyáltalán mit tudok tenni ebben a helyzetben?