Szerintetek nagyon gáz ha ennyire öcsém árnyékában élek?

Hidd el,neked is lesz barátnőd,majd később feleséged,biztos állásod és egy családod.

Csak tegyél érte.

És legyen önbizalmad.

Azzal meg ne foglalkozz,hogy az öcsédnek miként alakul az élete.

Mert mindenkinek máshogy.

Nem biztos, hogy kettőtök közül ő lesz a boldogabb. Persze legyetek mindketten!

Eljön neked is a maga idejében, meglásd.

Nekem össz-vissz 2 barátom van.

De nekem ennyi elég.

Velük megtalálom nagyjából az összhangot.

És nekem csak ennyi kell.

Szerintem járj olyan társaságokba,ami a te érdeklődési körödhöz kapcsolódik.

De amúgy ne aggódj!

Lehet,hogy neked lassabban alakul az életed,mint az öcsédnek,de neked is jó életed lesz.

Nézzük:

Nővérem: 3 kapcsolat, pszichés bajok, diploma, stabil állás

Bátyám: nem volt sose olyan barátnője, akiről tudunk (szóval azt mondjuk, hogy nincs), van munkája, kocka, néhány haver, de nem jár társaságba

Öcsém: sok haver, extrovertált, sportos, jól néz ki, nem túl okos, nem túl hülye

Én:kezdeményező, de sikertelen, minden barátom introvertált, sose volt kapcsolatom, megyek egyetemre, de nem tudom, hogy leszek el, mert elég hirtelenharagú és főnökösködő vagyok😪

Nálunk is, mint látod, 4-en vagyunk, én azt érzem, a nővérem mindenben jobb nálam, de persze ez nincs így. Tudom, hogy, ha nem adom fel a reményt, barátkozom, kedves vagyok másokkal, egy idő után jobb lesz az életem, és lesz párom nekem is.

Tégy így te is!

Valószínű te olyan dolgokban vagy jobb, amit a társadalom kevésbé értékel. Pl. teszem azt, lehet, hogy te remek mérnök leszel - csak éppen a társaságokat (ha csak nem kollégák), a lányokat ez baromira nem fogja érdekelni.

Nekem sincs barátnőm, nem is volt, viszont emiatt én már nem érzem magam (annyira) lúzernek emiatt. Persze, bánt, de úgy érzem, hogy nem csak bennem van a hiba, illetve azt, hogy az igények kissé mások, az én tulajdonságaimat, személyiségemet en bloc kevésbé értékeli a társadalom (introvertált, bizonyos szinten autisztikus, műszaki beállítottságú, nem "élj a mának" típus vagyok, ráadásul egyszerűbb ember is vagyok). Pszichológushoz járok, 20 kg-ot fogytam január óta (de még mindig nem eleget, 85kg vagyok 175 cm-hez), amikor alkalmam van rá, próbálom az emberekkel "gyakorolni" a kommunikációt, de néha így is úgy érzem, hogy az önfejlesztésemnek, azon kívül, hogy végre jobban érzem magam a bőrömnek, sok értelme nincs.

Én a helyedben arra törekednék, hogy egyetem/szakma után valahogy ki tudj törni a mérgező környezetből. Ez az első. Utána, ha valamennyire anyagilag is össze tudod szedni magad, tudok javasolni egy pszichológust. Nem azért, mert az olyan, mint Thanos, és egy csettintésre megoldódik minden bajod, hanem legalább vmilyen útmutatást ad, és kockázat nélkül el tudod mondani, hogy mi nyomaszt, milyen traumáid voltak az életben.

Remélem tudtam valamit segíteni.

20F