Örömöd, humorod a régi? Hogyan szerezheted vissza eredeti lelkesedésedet saját magadban és testvéreid között ?

Mi az oka annak, hogy az egyik fél többet kapott, a másik kevesebbet?

Ez itt a fő kérdés.

Más dolog az elfogadás es más a szeretet.

El lehet fogadni, hogy ilyen a testvéred, de ez nem egyenlő azzal, hogy szeretni is lehet. A szeretetet ugyanis ki kell érdemelni, az nem jön úgy magától.

És ez egy oda-vissza dolog. A testvéred nem szeret titeket, különben nem játszott volna ki titeket. Akkor lényegében mi okot ad ő arra, hogy viszontszeressétek?

Az örökösödés azért komoly dolog, mert megmutatja az ember valodi jelemét. Én nem vagyok jóban a tesóimmal, de még így sem lennék képes ilyen dologra, mert van gerincem. A testvéreteknek njncs, és a gerinctelenségben nincs semmi szerethető.

Picit hasonló helyzetben vagyok.

Mikor apám örökölt több millió ft közölte a családdal, hogy ez az ő Pénze és azt csinál azzal a pénzzel amit akar..

Mondtuk neki, hogy legalább vegyünk egy közép kategóriás autót és utána még bőven marad pénz..

A válasz nem volt erre is.

Kb: 100.000ft-ot költött a családra a többi pénzt meg elverte magára úgy, hogy semmi látszatja nem volt.

Se kocsi, se jobb ruhák, az, hogy a gyerekeinek segítsen az fel sem merült egy percig sem..

De még nincs vége.

A nagyüleimet halálukig látogattam, segítettem.

Mindig elmondták, hogy én vagyok a legkedvesebb unokájuk, mert érzik, hogy szeretem őket és érdeklődők irántuk és segítek nekik ahol tudok.

Pl én vágtam a hajukat is mikor már nem tudtak lemenni az utcára.

A nővérem csak karácsonykor vagy születésnapra jött.

Nem érdekelte, hogy mi van velük , sőt sokszor kinevette őket mikor már nem voltak 100-ok.

Na mit gondolsz haláluk után mégis ki költözött be a lakásba??

Hát persze, hogy a nővèrem, mert volt egy borzalmas házassága volt gyereke és ezt kihasznàlva amint meghaltak a nsgyszülők, ő egyből elhagyta a férjét és beköltözött a gyerekkel a lakásba és a mai napig ott élnek.

A szüleim aszisztálásával.

Emellé még rengeteg adóssága is volt a nővéremnek amit nem mondott el senkinek csak mikor már jöttek a felszólítások.

Hát persze a szüleim kifizették az adósságait, mondván, hogy szegény nagyon ki van készülve.

Ha nekem kellett segítség mindig kapásból az volt a válasz, hogy nincs pénzünk vagy nem tudunk neked segíteni.

Hozzáteszem, hogy nekem nem voltak soha tartozásaim.

Egyetlen egyszer volt egy pár ezer Ft-os BKV büntetésem amit apám fizetett ki örjöngve.

A nővérem, iskolákat, jogodítványt mindent félbe hagyott..

Ès ezeket nem ő fizette magának..

Mégis őt istápolják és segítik és ő lakhat abban a lakásban amiért ő semmit nem tett.

Én nem a lakásért segítettem a nagyszüleimnek , hanem azért mert szerettem őket és mert tényleg érdekelt, hogy mi van velük, de ez a döntés bicska nyitogató.

Olyan embert támogatnak aki nem érdemli meg és még finoman fogalmaztam..

A nagyszülők miatt nem mentem külföldre anno, hogy tudjak nekik segíteni.

Most már külföldön vagyok köszönhetően az otthoni helyzetnek, hogy tudom, hogy én a családomtól semmire sem szàmíthatok.

És akkor ilyen helyzetben pl mi a megoldás?

Utálni őket vagy mindent elnézni és hagyni, hogy hülyére vegyenek??

Most meg persze várják néha a segítséget innen meg szép ajándékokat karácsonykor, mert azt elfelejtik, hogy miattuk kényszerültem külföldre és amúgy is azt éreztem , hogy megőrülök mellettük mert annyira mások vagyunk és másképpen látunk mindent.

Elnézést, hogy megosztottam a sztorim és ilyen hosszan .

Kérdező, még én is keresem a választ, hogy mi a jó megoldás egy ilyen helyzetben.