Ilyen korkülönbség tapasztalatok?

21,14,3 évesek a gyerkőcök. Nincs szoros kapcsolat köztük. Pont az a korkülönbség amikor nem tudnak egymással mit kezdeni. A fiatal felnőttet idegesíti a kamasz, a kicsit szereti. A kamaszt idegesíti a kicsi, de szereti,a nagyra féltékeny, hogy neki már mindent lehet. A kicsi szereti a két nagyobbat.

Mindhárom tervezett gyermek volt, de utólag úgy érzem, nem ideális felállás.

Köztünk a húgommal pont 12 év van. Örültem neki, mikor megtudtam, hogy lesz egy kistesóm. Aztán mikor olyan 14-18 éves voltam, ő meg ugye olyan 2-6 éves, akkor annyira nem voltunk közel egymáshoz, pont olyan korszakom volt, hogy nem szerettem a kisgyerekeket. De attól még nem utáltam meg semmi, csak elvoltunk egymás mellett. Ebben annak is nagy szerepe volt, hogy ő teljesen más természet, mint én. Én inkább ilyen agyalós, csendes kamasz voltam, ő meg egy pörgős kisgyerek. Aztán viszont javulni kezdett a kapcsolatunk. Én is sokat változtam, nyitottabb, pörgősebb lettem, ő meg egyre nagyobb, "okosabb", egyre több mindent lehetett vele csinálni.

Most már felnőttek vagyunk (én 32, ő 20), nagyon szeretjük egymást, tökéletes a testvéri kapcsolat.

A legfontosabb szerintem, hogy a nagyokat nem szabad elhanyagolni, be kell avatni mindenbe a babával kapcsolatban, illetve ha van kedvük, csak akkor segítsenek, nem lehetnek ingyen bébiszitterek.

"Baratnomeknel hasonlo korkulonbseghel erkezik a 3. baba. Ok megbeszeltek a parjaval hogy a nagyok ugyi hamarosan kirepulnek ok meg akkormaradnak a kicivel."

Ez nem mérhetetlenül önző? Fosnak egyedül lenni, ezért kell még egy babuci, akitől a testvéreket is elveszik.