Mit tegyek? Az öcsém meg akarja ölni magát!

Azt azért megjegyezném, hogy aki valóban öngyilkos akar lenni, az nem hangoztatja ezt, épp ellenkezőleg, úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Pontosan azért, hogy senki ne tudja a szándékát, tehát senki ne tudja benne megakadályozni. Sajnos ezt tapasztalatból írom.

Aki ezzel fenyegetőzik, az nem akarja megtenni, szimplán figyelemre, megértésre, szeretetre vágyik. Ettől függetlenül a pszichológus abszolút indokolt és jó ötlet.

Szerintem ez sem mindenkinél egyforma.(21:35)-re reagálnék, de nem vitatkozni szeretnék.

Én még diák koromban nyáron eljártam almát szedni egy pár ismerőssel.

Sokan mentünk a kisvárosból és busszal vittek bennünket. Volt egy férfi,( aki olyan középkorú volt) a táskájában hordott egy kötelet.

Megkérdezték tőle a többiek, hogy miért van nála:

Erre ő megmondta, hogy azért, mert arra fogja fölakasztani magát.

Ez már legalább 20 éve történt..az arcára sem nagyon emlékszem, de pár nap múlva keresték..és egy erdőben felkötötte magát.

Arra, amit a többi felnőtt akkor reagál, az arcukat, mikor megtudták, hogy mi történt most is emlékszem.

Azt nem tudom, hogy meg lehetett volna e akadályozni...de az biztos, elmondta..a többiek nevettek is.. mert már egy ideje mondta..mint később kiderült.

Nagyon sajnálom, azt, aki erre a döntésre jut...

És a családját is..

Ez nekem is egy érzékeny téma..az én nagypapám is felakasztotta magát. Az apukám találta meg..(én nem ismertem papát), de apukám egy életre megszenvedte.

Én leírom a saját példánkat, amikor mi gyerekek voltunk a környezetünkben sok család ment szét, a Tiétekhez hasonló.

3-an voltunk gyerekek, a fater full piás volt, de józanul is jó nagy bunkó. Volt nagy ritkán családon belüli erőszak is, de akkor még nem ment ez a nagy jogvédő szervezetesdi mint mostanában, magunkra voltunk utalva a tesókkal. Igen, gyerek koromban sokszor gondolkodtam én is, hogy meddig lehet ezt még bírni, hogyan vessek neki véget... a tesóimnak sem lehetett könnyebb. Aludtunk az utcán is, sokszor el kellett szökni otthonról. A mese tanulsága mégis az, hogy kitartottunk mindannyian. Ezt mond el az öcsédnek is, mert a legfontosabbak Ti vagytok, meg hogy a jövőtökre koncentráljatok és ne hagyjátok apukátoknak, hogy lelökjön Titeket az útról amin jártok.

Van értelme végig csinálni az egészet mert 1-2 évtized múlva már csak egy nagyon homályos, fakó, kissé borongós emlék lesz és örülni fogtok, hogy nem adtátok fel. A hugomból orvos lett, a bátyám egy komolyabb cégnél manager, ahogy én magam is. Mind büszkék vagyunk arra, amit elértünk. Néha szóba jön a gyerekkorunk, meg a fater, meg a sok balhé... nevetni még nem tudunk rajta, talán soha nem is fogunk, de már csak csendben összenézünk, kicsit elmosolyodunk és megveregetjük egymás vállát, hogy megcsináltuk. Nektek is ezt kívánom! Kitartás! Az öngyilkosság nem old meg semmit!