Le kell írnom az érzéseim. Meghallgatsz?

Ha ti boldogok vagytok így, akkor mással nem kell foglalkozni :) Az öcséd is tud boldog életet élni, még akkor is, ha fogyatékossággal született.

Volt olyan időszakom nekem is, amikor nagyon szerencsétlennek éreztem magam, úgy voltam vele, hogy nekem sosem jön össze semmi, aztán rájöttem, hogy ez nem így van. Van fedél a fejem fölött, van tiszta ruhám, van mit ennem, van szerető családom, és boldog párkapcsolatban élek. A többi még elválik. Hiszen fiatal vagyok.

"Jövendőbeli társat is úgy kell választanom, hogy érett legyen, és fogadjon el engem, és az egész helyzetet."

Most akkor te vagy beteg vagy az öcséd? Vagy nem értem a párkeresésednek mi köze ehhez, nem a tesóddal kell együtt élnie hanem veled. Igaz? Egy átlag 16 éves persze nem érett, de 20 fölött már nem sok gondod lesz ezzel.

9eve osszejottem egy lannyal aki pont annyi idős volt mint te most. Neki is az occse ugyanebben a helyzetben volt. Oxigenhiany, magatehetetlen, 24oras felugyelet. Sajnos azota elhunyt a kissrac, de lattam hogy a szulei es a novere mennyire szereti es hogy mindent megtesznek erte. Tiszteltem oket es a lanyt ezert megjobban szerettem.

A normalis emberek, en magam annak tartom, empatikusak. Nem kerdeztem a tetsvereroo, ugy voltam vele, ha akar a bnom meselni szivesen meghallgatom. Nem neztem ra másképp mint mas egeszseges fiura, sot elfogadtam hogy nem tudunk talalkozni mert a bnomnek vigyaznia kellett ra.

Azota mi szetmentunk a lánnyal, de nagyszeru ember lett belole. Sokat tanult, az ELTEn vegzett, boldogan el.

Szoval barmi lehetsz, ami csak akarsz. :)