Miért fura ha dicsérem a bátyám dolgait és felnézek rá, rajongóként viselkedek?

Mindig is jóban voltunk. Ő nagyon okos, igazi példakép! Saját ügyvédi irodája van, nagyon gazdag! Én sajnos nem vagyok olyan penge, biztonsági őrként dolgozom egy telepen, de tovább akarok majd fejlődni. Mindenki magának köszönheti ahol tart! Mindig örömmel hallgatom a bátyám dolgait, hogy hol nyaraltak, mit vett magának. Most autót vett, hát leesett az állam! Egy vörös, nyitott tetejű BMW-t vett magának! Agyondicsértem az autót, még egy körre is elmentünk. Mindig dicsekedek, mesélek, hogy nekem milyen okos, rendes a bátyám! Soha nem irigykednék rá! Mások szerint ez nagyon furcsa ahogy rajongok érte. Most valahol nekem is jólesik amiket mesél mert azokat a dolgokat én sose élném át és ahogy meséli olyan mintha én is ott lettem volna. Órákig mesélte hogyan nyaraltak Kaliforniában, öröm volt hallgatni. Sokszor azért is áthívom hogy meséljen nekem, merre voltak, miket vettek. Nagyon jól sztorizik.

Miért olyan furcsa ez mások szemében? Irigykednem kéne a saját testvéremre? Nekem a legnagyobb büszkeségeim egyike az életbe, hogy ilyen testvérem van! A barátnője is nagyon szép és mellette nagyon kedves is, egyáltalán nem néz le engem! Még abban is segített hogy miket írjak a hölgyeknek a társkeresőn! Egyszer még el is hívtak magukhoz amikor a barátaik náluk voltak, bemutattak mindenkinek és nagyon jól szórakoztunk! Egyáltalán nem szégyell ő sem engem és a barátaik se néztek le pedig mind komoly ember! Az egyik még fel is ajánlotta hogy elmegyek egy tanfolyamra, akkor felvenne az irodaházába őrnek (egy ilyen pesti üvegfalas luxusirodára gondoljatok! Nem semmi lenne ott dolgozni!)