A szüleim összevesztek a testvéremmel, én két tűz között vagyok. Szerintetek?

Van egy 20 éves húgom, aki még tanul és otthon él a szüleimmel. Az utóbbi időben már egyre jobban látszott rajta, hogy ő ezt már nem bírja és el akar menekülni otthonról. Sokat sírt, látszott rajta, hogy teljesen kedvtelen, semmi hangulata nem volt semmihez, nyúzott volt, nem akart beszélgetni, mindig azt kereste, hogy hová tud menni és mit tud csinálni csak, kivel tudna találkozni, hogy ne kelljen otthon lennie. Félreértés ne essék, soha nem bántották, mindent megadtak neki a szüleink stb., viszont én is azt látom, hogy kellő időt, figyelmet, törődést és szeretetet nem kapott tőlük és leginkább erre lett volna szüksége. Már idősebbek, türelmetlenek, nem érdeklik őket azok a dolgok, amik a húgomat foglalkoztatják, nem tudnak vele mit kezdeni stb., ezt pedig a húgom értelemszerűen nehezményezte. Próbálkozott, én is próbáltam neki segíteni, de nem lett eredménye sajnos. Jobb híján már nem tudtam én sem mit mondani csak azt, hogy fogadja el, mert ez már nem fog változni és ebből próbáljon meg valamit kihozni. Csak hát nyilván ettől még szegénynek nem lesz jobb. Sajnos barátai kapcsolatai sem nagyon voltak sokáig és kapcsolata sem volt, ami részben szintén a szüleinknek köszönhető, illetve egy világvégi kis településen laknak, ahol szintén nem érzi magát annyira jól, mert nem sok lehetőség van számára. Aztán egyre kevesebbet mesélt már, egyre kevesebbet járt haza és én akkor már éreztem, hogy itt valami van és valóban, mert megismerkedett egy fiúval. Egy 25 éves görög egyetemista a fiú, aki ugyanott tanul, mint a tesóm és ő most teljesen bele van habarodva. Picit megijedtem, azért tartottam tőle, hogy nehogy csak úgy bárkinek a karjába rohanjon, aki aztán kihasználja, bántja, rossz útra tereli stb., de alapvetően normálisnak tűnik a fiú (reménykedem benne, hogy így is van) és a tesómon is látom, hogy mennyivel jobban érzi magát, amióta a fiúval van. A szüleink viszont teljesen kiakadtak miatta, mert külföldi, mert idősebb, mert valamivel tehetősebb is mint mi, eleve minek van barátja, otthon lenne a helye stb., és a mai napon (a nagymamánk szülinapját ünnepeltük) az egész család körül is lett zengve azzal, hogy a húgom milyen egy hálátlan, szemét dög, aki fut a pasik után, mert csak a szórakozás, csak a pénz, csak a buli, drága ruhák stb., stb., mert biztosan mindent megvesz neki, ide viszi, oda viszi és hadd ne folytassam tovább... Nagyon mérgesek, ne is hozza majd haza a fiút, nem is akarják látni egy darabig a tesómat sem, menjen csak a fiúval, majd ő eltartja stb., stb. Most mindkét oldalról én vagyok elővéve, mert beszéljek a húgom fejével, térítsem észhez vagy mondjam meg neki, hogy akkor ne is jöjjön haza, mindenki őt szidja. A húgom pedig nekem sír és nekem panaszkodik, hogy segítsek neki és nyilván ő is mérges a szüleink reakciója miatt, illetve megijedt tőlük. Én nem tudom, hogy mit csináljak, mert picit én is féltem a húgomat, viszont őt is megértem.