Autisztikus testvérem sajnos nemegyszer bántottam! Mit tanácsoltok?

A bátyám autisztikus vonású. Körülbelül fél éve elkezdett egy helyben topogni, a mosdóban is ezt szokta, bemegy a wc-re, és nem készül elő a pisilésre, csak topog. Fürdőszobában is ezt szokta, egyszer láttam az utcán hazafelé, topogott, visszament a zebrához, ott is topogott, majd elindult haza. Nem vette fel a telefont, pedig vagy 20x hívtam és otthon volt. Nem vittem kulcsot, ezért hívtam. A munkahelyen nagyon leromlott a teljesítménye, lehet, hogy el fogják küldeni megint, pedig nyáron még nagyon jól nyomta, és klassz hely összességében. Engem az szorongat, hogy egy idő után ketten fogunk maradni, és nekem kell rá vigyáznom, ha esetleg meghalnék előbb, akkor egyedül maradna , és hiába szakadna rá több lakás, nem tudna mit kezdeni vele, egy rosszindulatú valaki kitúrhatná, ő meg megfagyna az utcán.Az a gondolat bosszant, hogy a család, nagyszülők mennyit dolgoztak egész életükben, hogy nekünk/neki jó legyen, aztán teljesen felesleges lenne az egész, ha már csak ő élne, mert nem tudná felfogni az értéket a dolgoknak, és az államhoz jutna minden, ő meg lehet, hogy az utcára. Rossz belegondolni abba, hogy ha velem valami történne, ő is borulna idővel valószínűleg. Ha meghalnék, még csak eltemettetni se tudna, mert ahhoz is telefonálni, intézkedni kell. Nem tudja, mennyi 23+3, tippel, hogy 40 , meg 35. Már fejlődött sokat, mert nem ad pénzt senkinek többet, páran lehúzták már 10-20 ezerrel. De ha nem tud számolni és tippel, akkor hogyan lesz esélye boldogulni? Gondolkodtam otthonon is, ahol lakhatna, és egy lakást eladva pl jogosultságot szerezhetne bennlakásra. De az a pénz is elfogyna egyszer. Vagy ha a halálom után állna csak ez be, mármint a beköltözés. A szüleim nem mentek sehova szinte, külföldre legalábbis,minden pénzt félretesznek, hogy neki könnyebb legyen. Ha fel se fogja a dolgokat maga körül, akkor nem érzem, miért kéne megfosztanunk magunkat az élet ilyen dolgaitól is. Hogy aztán egy köszönömöt se mondjon soha szinte.

És nagyon elkezdett tompulni.. Ha a szüleink meghalnának, sírni se tudna szerintem, mert nem fogná fel úgy. Nem szól hozzám semmit, mert fél szerintem. Apa foglalkozik vele főleg, mindig azt mondja, hogy türelem, de nekem sokszor elpattan a cérna és akkor kirángatom a fürdőszobából meg a falba verek. Volt, hogy tenyérrel a feje tetejére ütöttem, meg az oldalába vagy 3x..Nagyon szégyellem magam ezért, muszáj lesz véget vetnem ennek a viselkedésnek, ha nem akarom, hogy a szüleink egyszer forogjanak a sírjukban, és tesóm élete teljes félelemben teljen. Mit tanácsoltok?

(Mindketten huszonévesek fiúk vagyunk)