Ti mit tennétek egy ilyen helyzetben?

Szóval az van,hogy amióta elváltak a szüleink,nagyon rosszba vagyunk,2016-ban kezdődött,előtte is veszekedtünk,de ez a "romlás" közöttünk ekkor kedődött,mert kolis lett egy messzi városba.Utána egy évvel később elköltöztünk és csak még rosszabb lett....folyamatosan bántott az idők során,amikor nagyon béna hajam lett akkor amiatt,pedig mégis honnan tudtam volna hogy milyen lesz? 2017ben 50 kg voltam,és 165 cm kb. ez már eleve nagyon magasnak számított,a legmagasabb voltam az osztályban...ez sem könnyítette meg a dolgom.2017 nyarától kezdveaz életem alapból egy rakás **** lett,de ezen nyilván ő sem segített...Mint mondtam 50 kg voltam,de folyamatosan bántott,hogy milyen dagadt vagyok,sőt,amikor 40-45 kg voltam már akkor elkezdte hogy milyen nagy hasam van stb. pedig ha tudta volna hogy mi lesz belőlem,akkor ahoz képest 40-45 kg-osan tök vékony voltam.Szóval nem állt le,2018 első felében is bántott,főleg nyáron,mert nagyon szerettem volna egy kutyát,de ő ellenezte.Az a nyaram pedig nagyon vidáman telt,de tényelg.Reménykedtem,és azt az esélyt is megkaptam,hogy amikor elmentem egy castingra,felvettek,de apám épp csajozott,nem vette fel a telefont,ezért nem tudtam elmenni arra a tanfolyamtra amire felvettek,pedig a depressziós időszakomtól ez is megmenthetett volna...hirtelen mindenkinek fontosabb lett saját maga,ami nyilván nem baj,csak nem értettem hogy én miért ezt érdemlem? Még azon a nyáron,kaptam egy feltételt,hogy ha a félévi,évvégi bizonyítványomban nincs 3-as,akkor vehetek magamnak egy kutyát.Eleve nem az hogy kapok,hanem csak megkapom az engedélyt.:D De nem,ez nem baj.Csakhogy idén nyáron nem lett kutyám,senki nem segített keresni,sőt csak hátráltattaka negativitásukkal és a megnyilvánulásaikkal.2018 Halloweenján is már nagyonelegem lett belőle,akkor is én lettem leszidva,hogy mit képzelek.2019 első fele:ekkor voltam a legrosszabbul,valahogy minden össze jött,és ő nem hagyott békén,ekkor már 60 kg-os voltam,eltelt egy nyár és itt vagyok most 172 cm-el 68 kg-osan egy undorító senkiként,aki még csúnya is,és ő ezeket minden egyes nap hangoztatja.A szüleim neki adnak igazat,engem meg leszidnak.Ma is kiöntöttem vlamit mert kb 3 órát aludtam az éjjel és fáradt vagyok,de nem vettem észre hogy amit kiöntöttem még a terítő alatt is ott van szóval rohadtul elkezdett ordibálni,mert egy őrült .Mindenben keresztbe tesz,és épp most próbálom az életemet jóvá tenni,de ő folyton hátráltat.Tehát mit tanácsoltok,mit tegyek? Álljak bosszút?

UI.:Tudom hogy nálam sokkal rosszabb helyzetben lévők is vannak,akiknek én szintén szoktam segíteni.De minden embernek a legnagyobb problémája a sjaátja,ami érthető.Tehát attól még hogy van akinek rosszabb,az én életem nem lesz jobb.Kort nem szeretnék írni hogy hány évesek vagyunk,multkor letiltották az egész fiókom emiatt.:DDDDDD Köszönöm szépen,hát elhihetik hogy a 16 év alatti embereknek is vannak problémáik,és ide kell menekülniük ha már nincs más.Tudom,elég önsajnáltatósra sikerült,de ez az életem.

Ja,és negatív kommentelők nem érdekelnek,azokat már kaptam eleget:)