Mondjak le mindenről értük és magamért, vagy éljek az álmaimért?

Gyerek korom óta a valamilyen érzés mindig volt bennem.

"Nekem senkim sincs igazán"

Valamiért, habár mindig volt családom, senkim nem halt meg, szülinapomkor felköszöntöttek örömmel, és még csak nem is vertek minden nap.

MÉGIS ÚGY ÉREZTEM "EZ NEM A VALÓSÁG"

Valamiért nem tudom, tényleg nem tudom mit, de mintha színjátékot láttam volna a szüleimben, a testvéreimben, az életemben.

Szülinapjaimkor tisztán emlékszem, hogy bármikor amikor eljött a nagy nap, én már nem voltam olyan boldog.

Valamiért nem, bár voltak pillanatok amikor én is tudtam mosolyogni, ám amikor elindult a "Boldog szülinapot"dal... Valamiért elsírtam magam.

Kitört belőlem valamilyen bánat, harag, szomorúság, a szívem fájdalma mind-mind sírás formályában.

Apám sokáig nem tudta hogyan is kellene apaként viselkednie, de próbálkozott szegény, ám... Próbálkozásai ellenére KUDARCOT VALLOTT.

A gyerekei mind eltávolodtak tőle, az egyetlen aki még többségében beszél vele... Az én vagyok.

Gyerek koromban az osztálytársaim sokat vertek, néha én is visszavágtam.

A testvéreim sokat gúnyolódtak a súlyomon leginkább, a legemlékezetesebb gúny tőlük a "Zsír adó-vevő torony"

Anyumon sokáig nem tudtam kiigazodni.

Mostanra... Tudom, legalábbis akarom hinni, érezni, hogy szeret, de most, felnőtt koromban sokkal jobban egyértelműbb mint gyerek koromban.

Valami mégsem jó... Olyan érzés... Mintha már késő lenne... De ez nem igaz.

Anyumat megölelhetem ha találkozom vele és búcsúzom tőle... De ahogy Ő is megmondta... "Nem vagy már gyerek hogy ölelgetni kelljen téged" így az ölelésem amikor elsőnek találkozom vele és elköszönök még őszinte, ám az azon kívülieket vagy elutasítja vagy eltűri.

Nah jó... Térjünk magára a kérdésre...

21 éves srác vagyok.

Budapesten élek.

Habár most kiestem kicsit a folyamatos munkából, 1 hétnél tovább sosem voltam munkanélküli.

Átlag fizetésem NETTO 190-200.000Ft 1 műszakban (vendéglátás) ennél már csak többet kaphatok BudaPesten.

Nagyon jól élek egy rövid ideig 56.000ft-os cipőim vannak, képes vagyok egy 400.000ft-os projektet 3-4 havonta előrébb vinni, mobil telefon és készülék díj 28-30.000ft/ho amit ki tudok fizetni szinte mindig.

Ha bármit tényleg nagyon akarnék megvehetném.

Van egy Móricz Zsigmont körtéti szállásom 36.000ft/ho-ért szoba és lakótársakkal.

Amiért mindezt feladám:

Vidékre kellene költöznöm egy nagyon szegény sorban élő, mégis átlaghoz jobb színvonalt tartó családhoz.

1 hete megismertem egy családot.

Nagyon kedves család éd ezen a vidéken élnek, BudaPesttől 110km-re.

Ez a család.... Ez a család hihetetlen, kezdettől fogva, egyszerüen felszabadult, vagyok, és ez a család úgy bánik velem, mintha a család tagja lennék.

Annyi ölelést, szeretetet, puszit, kedves szavakat, és mást kapok tőlük, hogy.... Komolyan elgondolkodtam azon.... Hogy mindent feladok ezért a családért.

Hozzájuk költözhetek ha szeretnék.

Az apa azt mondta, ha úgy döntök oda költözök használaton kívüli szobát normálisan megcsinálja nekem, külön szobát kapok, és sok-sok kedvességet?

Viszont onnantól, hogy oda költözöm természetesen nem albérlőként fognak kezelni, hanem mint családtagként.

Ez azt is jelenti egymást kisegítjük minden bajból összetartunk.

Ha feladom BudaPestet... Úgy ezen a vidéken kell dolgoznom ami a következőkkel jár:

-FIZETÉS radikális csökkenés fix max NETTO 145-160.000Ft+esetleges jatt

-Kevesebb munkahely lehetőség ha egyszer elvesztek valamit sokkal nehezebb újat találni.

- kevesebb bolt (ez a része nem érdekel)

- az álmaim feladása (egy 400.000ft-os projektet mely az álmom azonnal fel kell adnom

- az élet színvonalam feladása (nem vehetek meg magamnak onnantól 40-50.000-es cipőket esetleg fejhallgatókat mert nem lesz rá pénz)

POZITVUM AMIT KAPOK:

- Teljes értékű szeretetet

- Egy saját családot

- Egy szerető, bújós anyukàt

- Egy bolondos de néha vicces nővért

- Egy kissé (NAGYON) eleresztett, kisöcsit 6 éves (de már most tiszteletlen sokszor az anyjával)

- Egy keménykezű, ugyanakkor aggódó, oltalmazó, felelőség teljes apát.

- És végül egy nőt akit nagyon szeretek, olyannyira megszerettem, hogy ha kell mindenem az övé lehetne.

Ő jelenleg még nem tudja pontosan mit érez irántam, kavarognak a gondolatai, de hiszem, hogy ez benne is le fog tisztázódni, elfogadom mind a nemleges, mind w pozitív választ, várni fogok az egyértelmű válaszára.

Szóval.... Ez a helyzet, köszönöm, hogy végig olvastad ezt a kis kérdéstm